Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső: Adatok a Vöröskővölgyi Csermely állatökológiájához és állatföldrajzához

a három adat is világosan mutatja — bármennyire távol is esik egymástól —, hogy a víz hőmérséklete évszakok szerint változik. A Cserepeskői forrásból olyankor is folyik a víz, amikor a Vöröskői forrás elapad. A Cserepeskői forrás több résből fakad a felszínre. Kevéssel eredése után bő vize szélesen szétterül, egy szakaszon lápos jellegűvé, úgynevezett dagoványá válik. Ez a dagonya 1955. XI. 27én a lehullott falevelekkel sűrűn be volt borítva. A Cserepeskői forrás dagonyájába a tőle K-re fekvő hegyoldalról a Sároslápa ereszkedik alá. Ebben egy rendkívül sekély és kes'keny ér csobog. Az ér a betorkol ási helyétől nem meszsze, egy névtelen forrásból fakad. A továbbiakban, ezt Sároslápai forrásnak nevezem. SCHRÉTER geológiai térképének segítségével megállapítottam, hogy a Sároslápai forrás ugyancsak sötétszürke agyagpala és homokkő-rétegéken fekvő jelenidőszaki (holocén) törmelékből ered és vize is ilyenen csörgedezik tova. A forrás és a kis ér is 1955. XI. 27-i vizsgálataimkor teljesen be volt takarva a bükk (Fagus silvatica L.) lehullott leveleinek avarjával. A víz hőfokát ekkor —1° C levegőhőmérséklet mellett +3° C-nak mértem. Ügylátszik a 20—30 cm-es vastag avartakaró őrizte meg az alig néhány cm mély és széles ér vizének hőfokát, és védte meg a vizet a befagyástól. 1955. XI. 27.-Í gyűjtésem idején a Cserepeskői forrás vize, — miután egyesült a Sároslápai forrás vizével —, csak egy szakaszon folyt tovább. Csakhamar elapadt, illetve megszűnt. Ennek következtében a Vörösköi és Cserepeskői források által vájt meder egy szakaszon teljesen száraz volt. A völgyben tovább haladva lefelé, a víz ismét megjelent ott, ahol a szekérút a vizet keresztezi. A víz tehát a száraz medterszakasz törmelékrétege alatt folyik tovább. 1955. VIII. 11-én és XI. 20-án a Vöröskővölgyi csermely vize az előbb említett kocsiút keresztezéstől kezdve végigfolyt a mederben Stimecházáig, sőt azon túl is. 1955. XI. 27-én ez a mederszakasz helyenként száraz volt. A víznélküli részek helyenként váltakoztak azokkal a helyekkel, ahol a víz részben a jég alatt, részben befagyás nélkül folydogált. Siimecházáiól É-ra mintegy 10 percnyi távolságban, a Házhelyrét D-i végénél egy névtelen, ,a továbbiakban Házhelyvét forrás, ömlik keletről a Vöröskővölgyi csermelybe. SCHRETER térképe alapján megállapítottam hogy a Házhelyrét altalajai a középső triász alsó emeletéből való sötétszürke agyagpala és homokkő rétegekből alkotott. A Házhelyrét forrás, tehát ezek felett fakad. A forrás, valamint a hozzácsatlakozó rövid, mintegy 5 m hosszú kifolyás vizének hőfokát ugyancsak meg614;