Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső: Az öncsonkítás fogalmának kiterjesztése

Közismert tény, hogy a gyíkok bizonyos idő után leválasztott farkukat regenerálják. A „Brehm" hivatkozik WERNER vizsgálataira, amelyek szerint mindazoknál a gyíkfajoknál, ahol a farok úszószerv, vagy kúszásnál tartószerv, vagy védekezőszerv (ütéseket osztogat vele az állat) hiányzik az autotómia és természetesen a vele kapcsolatos regeneráció is. Ezek farka nem törik le és nem nő ki újra, ha azt erőszakkal levágjuk, vagy letörjük. Az öncsonkítás képességével rendelkező gyíkfajoknál a farok ugyancsak egy meghatározott helyen törik le. Ez teljesen hasonló jelenség tehát a rákok szöcskék, stb. autotómiájához. A farokcsigolyák közepén törési helyek alakultak ki a fejlődés folyamán és az autotómia mindig csak itt következik be es sohasem két csigolya között. Az irodalom hivatkozik BOULANGER megállapításaira (Brehm 11. k., p. 49.). Ö hívta fel a figyelmet arra, hogy az újonnanképzett farok pikkelyruhája más, min,t amilyen eredetileg volt. A Sphenodon punctaium GRAY-nál a regenerált farok meglehetősen hasonlít az eredetihez, az Anguisnál és Lacertáknál aránylag ldcsi a különbség a régi és uj farok pikkelyezettsége között, a Geckonidae-néí azonban már jelentékeny az eltérés. BOULANGER vizsgálatai szerint az új pikkelyruha | az illető gyíkcsalád ősi pikkelyettségével egyezik meg. Szerinte ezt a jelenséget atavizmusnak kell tekinteni és biztos következtetés vonható le belőle a kétes formák rendszertani helyzetére, egyúttal a fajok származásának útját is mutatja. Ez analóg jelenség a F. MÜLLER által tapasztalttal. GORKA hivatkozik arra, hogy MÜLLER a Braziliában élő Carididae rák- 1 család fajainál figyelte meg az autotómiát illetve a vele kapcsolatos regenerációt. Ezeknél az újonnan képzett végtagok alakja kezdetben nem egyezik meg mindjárt a régivel.. A végtagok előbb olyanok, mint amilyenek néhány rokon — valószínűleg közös őstől származó — fajon láthatók és csak többszörös vedlés utján veszik fel a levetett végtag alakját. Hasonló jelenséget tapasztalt BORDAGE a botsáskák álcáinak autotómizált és regenerálódó végtagjan,ál. A „Brehm" vitatkozik LYDEKKER megállapítására, hogy a BOULANGER által felfedezett törvényszerűség már a földtörténeti múltban is érvényben volt. Ö ugyanis talált a harmadidőszakból való Ophisaurust, amelyik farka újjáképzésekor olyan pikkelyeket alakított ki„ amelyek teljesen idegen faji bélyegeket mutattak. FRAISE, WOODLAND megállapították, amint azt a 588;