Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Lengyel Ádám: A heterózis-kukoricanemesítés jelentősége Heves megyében

mánnyal rendelkező szülők utódja. Majdnem minden élőlény (növény, állat) hibridjellegű, mert szüleik örökítő állománya sohasem teljesen azonos. Kivételt képeznek az önbeporzással szaporodó növények, valamint a vegetatív úton (növényi részekkeli) történő szaporítási módok. A két fogalom: heterózis, és hibrid egymáshoz közelálló. A növénynemesítők mégis különbséget tesznek e két fogalom között. A heterózis jelenség, a hibrid viszont keresztezésből származó növény. Heterózisnemesítés az a nemesítés, amely a heterózishatást hasznosítja. A keresztezés után jelentkező hibrid-erőt nevezzük heterózis jelenségnek. A heterózis nemesítés fajtái: 1. a fajtaheterózis, vagy fajtahibrid-nemesítés, és 2. a beltenyésztéses heterózis, vagy hibrid-nemesítés. 1. Fajtaheterózis, — vagy t'ajtahibrid-nemesítés. Röviden csak heterózis-nemesítésnek (heterózisnak) hívják. Ez a módszer egyszerűbb, mert itt már meglévő fajtákat keresztezünk egymással. Hazánkban ezt a módszert már régebben alkalmazták, s ennek alapján határozták meg a legjobb hatást felmutató és hazánkban sokfelé termesztett fajtakeresztezéseket. Ilyen pl. az Övári 1. sz. fajtahibrid (fajtaheterózis)-kukorica, melyet a „Mindszentpusztai«' fehér simaszemű és a ,,Martonvásári FB." sárgaszínű, simaszemű kukoricából állították elő (Mf x FB). Másik kiváló fajtahibrid az ,,0. 5." sz. középkorai sárga lófogú fajtahibrid (fajtaheterózis), amely az ,,F" korai sárga lófogú és az ,,Aranyözön" sárga lófogú keresztezéséből jött létre (Fk x A). 2. Beltenyésztéses heterózis, vagy hibridnemesítés. Röviden hibrid-nemesítés (hibrid) név alatt emlegetik. Ez a módszer hosszadalmasabb, nehezebb, éppen ezért nagy nemesítésnek, v. nagy heterózisnak is nevezik. A munka nem meglévő fajtákkal folyik, hanem a keresztezés céljára többéves önmegiporzással beltenyésztéses törzseket állítanak elő. Saját virágporától megporozva, néhány nemzedéken át beltenyésztéses leromlás következik be. Ez a szár megrövidülésében és a termékenység csökkenésében nyilvánul meg. A magasság és terméscsökkenés az első esztendőkben (T—4 év) rohamos, azután: már csak kisméretű. Ilyenkor az utódok elérik a beltenyésztés! minimumot. A beltenyésztéses nemesítésben a szülőket külön-külö® beltenyésztéses úton (izolálva.) hosszú évek alatt (5—6, sőt S—10 év) állítják elő. A beltenyésztéses leromlás nemcsak helyrehoz 568;