Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Hahn István: Egy városi felkelés a kései császárkor idején

nek lavírozó, kétértelmű magatartására a IV. sz. társadalmi harcaiban. Ha a római császárkor valamelyik időszakára vonatkozik Engels sokat idézett megállapítása az uralkodói abszolutizmus „lavírozó" jellegéről,

4 úgy bizonyára a IV. sz.-i császárkor politikáját jellemzi. Ez ,a „lavírozás" azonban a történelmi valóságban nem valamiféle szenvtelen „egyensúlyozásban" jelentkezik, hanem az egyes császároknak és még inkább funkcionáriusaiknak politikáját jellemző szüntelen ingadozásban, amely a szabadok osztályán belül, hol a tömegek érdekeinek védelmezőiként tünteti fel őket. hol az arisztokrácia képviselőit láttatja meg bennük.

4

2 Csábító felatílat lenne ennek illusztrálásaként ebből a szempontból L. ábrázolásán keresztül bemutatni a IV. sz. második felében Antiochiában tevékenykedő állami méltóságok „kegyetlen", vagy „elnéző, bölcs" politikáját a cu riával szemben. Az antiochiai éhínség Gallus és a curia konfliktusának és magának a felkelésnek kirobbantó oka az „incipiens inopia", amely rövidesen „inedia", „penuria", „fames" méreteit öltötte. (Amm. XIV. 7, 2—5) Ez az élelemhiány a IV. sz. második felében — különösen a birodalom legnagyobb városaiban: Rómában és a keleti emporiumokban — nem szokatlan jelenség.

4

4 Azoknak a városi felkeléseknek jelentékeny része, amelyeknék kirobbantó okát ismerjük, éppen az élelmezési nehézségek miatt tört ki. Kétségtelen, hogy a római és antiochiai megmozdulások társadalmi jellege között lényeges különbség van. Rómában az ingyen gabona és bor elmaradása miatt lázongott a rnisera plebs frumentaria, Antio chiában általában kenyér elmaradása ill. megdrágulása okozta a felháborodást. Az alapvető ok azonban azonos: és ez a későantik város megnövekedett ellátási nehézségei. Bár ennek a szerteágazó- problémakörnek csak vázlatos tárgyalása is túlvinne e cikk keretein, legalább magára Antiochiára korlátozva néhány m'egjegyzést kell ezzel kapcsolatban tennünk. A város lakoságának száma a IV. sz.-ban — a városok ál • talános elnéptelenedési tendenciájával szemben

4

5 — tovább gyarapodott, részben a szomszédos bevándorlás révén.

4

6 Egyidejűleg azonban kivándorlási folyamattal is állunk szemben.

47 A villa-település a IV. sz.-i Syriában éppoly általános, mint a nyugati tartományokban. • • A nagyobb súllyal jelentkező beköltözés és a számszerűleg kisebb, de gazdasági szempontból jelentősebb kiköltözés a város lakosságának társadalmi összetételét is megváltoztatta. A 515;