Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szántó Imre: Zöld Marci (Betyárvilág Heves és Külső-Szolnok megyében a 19. század első évtizedeiben)

hurokra került az a híres betyárbanda is, mely Palatinszky István és Zöld Marci vezetésével az egész Alföldet két éven át rettegésben tartotta. 3

4 Az „országszerte el híresedett haramiák vezére", Palatinszky, más néven Tóth Pista. Gyulay vagy Becskereki Peti, — a Nyitra megyei Salgó helységben született s Hódmezővásárhelyen nevelkedett. Elfogatása idején a 25. évében járt. Miután a király zászlaját többízben „hitetlenül" elhagyta, a katonai törvényszék a temesvári sáncokra nyolc esztendei súlyos rabságra ítélte „gonosztetteiért". Midőn egyszer a katonastrázsának felügyelete alatt a szokott munkára kiküldték, őrzőjét megölte s „magát szabadságba helyezte". Első cimborája a vele együtt megszökött Pál József volt. Temesvárról Makó városának pusztáira mentők, de a szüntelenül nyomukban lévő hadnagyok Páli Józsefet hamarosan elfogták. Palatinszky Istvánnak sikerült kivergődnie az üldözők kezei közül. A Bács megyei Ráckeresztúr-pusztán összetalálkozott Kádár Ferenccel, s az oda való ménesből négy lovat „szereztek". Ezután Csongrád megyébe a szegedi pusztára mentek, majd a vásárhelyi pusztáról „ugrattak ki" két ökröt. Itt csatlakozott hozzájuk Molnár, más néven Fekete Gyurka. Most már hárman ültek lóra s elmentek a szegedi földekre. A Megygyesi-pusztán összetalálkoztak Csillag Pistával és Balog Péterrel, s ezeket is maguk mellé állították. Ekkor már ötre szaporodott fel számuk, úgymint: Palatinszky István, Kádár Ferenc, Molnár, más néven Fekete Gyurka, Csillag Pista és Balog Péter, akik „szoros barátságot kötöttek" egymással. így hozta össze Palatinszky betyárvezér „azon rémítő és csak majd nem az egész országban esméretes haramia bandát", amely azután nemcsak egy helység, vagy vármegye határát, hanem az egész Tisza-melléki vidéket, nevezetesen Bihar, Szabolcs, Szatmár, Arad, Békés, Csongrád, Temes, Pest, Heves és a bánáti vármegyéket, a kun és jász kerületeket rettegésben tartotta. Eljutottak a Bács megyei glagováci méneshez is, amelyből 18 lovat „szakítottak ki". Ezekből ötöt kiválasztottak maguknak, 13 darabot pedig a glagováci erdőből visszacsaptak. A Bácskából Arad megyébe vezetett a betyárbanda útja, egy másik alkalommal Pest megyében fordultak meg. Innen a nyéki pusztán keresztül Békés megyébe, Gyula felé vették útjukat. Utána Csongrád megyében a vásárhelyi pusztán egy örmény bérlő falkájából „ugrattak ki" egy hízott ökröt. Békés, Arad és Csongrád vármegyék elrendelték a generalis persecutiot. Az üldözött betyárok a deregegyházi pusztán húzták meg magukat. A banda azonban itt nem érezte magát biztonságban, s elváltak egymástól. Csillag Pista és Balog Péter hazamentek Vásárhelyre, Molnár Márton, más néven Fekete Gyurka pe485;