Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szántó Imre: Zöld Marci (Betyárvilág Heves és Külső-Szolnok megyében a 19. század első évtizedeiben)

A parádiak az üveghuta számára fát vágtak é9 hamuzsírt égettek. 1

1 A feldebrői, aldebrői és gyanga-pusztai gányók dohánytermesztésből éltek. 1

2 A hasznos! zsellérek fából gazdasági eszközöket készítettek«, s eladták a fában szegény síkvidéken. Gyöngyös és Eger vidékén, ,,mivel.... számos szőlőjik megmunkálásokra magok nem elegendők, sok idegen szegény sorsú szőlőmunkások tartózkodnak nálok a szőlő munka idején". 3

1 Bakta, Detk, Do~ moszló, Dormánd. Ecséd, Eger, Egerszalók, Felnémet, Gyöngyöshalász, Gyöngyösoroszi, Gyöngyöspata, Gyöngyöspüspöki, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Halmaj, Nagyréde, Szarvaskő, Szólát, Szurdokpüspöki és Ugra nincstelen zsellérei szőlőkapálással, szőlőmunkával keresték kenyerüket. 1

4 A megye középső területén, a fejlettebb allódiumok vidékén, a falusi szegénység a szomszédos majorokban vállalt munkát, így pl. Alattyán, Apc, Aranyos, Atkár, Bodony, Dormánd, Erdőkövesd, Fancsal, Fedémes, Hatvan, Hort, Mezőtúr, Nagy-Iván, Nagykürü, Nagyrév, Pély, Pétervására, Poroszló, Szuha, Szűcsi helységek zsellérei. A részes aratásra, bérmunkára általában csak a zsellérek voltak rászorulva, — esetleg a telkes jobbágyság szegényebb rétege, —• mert a telkes jobbágyok nagyrésze saját telki földjét művelte (agros proprios colunt). Jelentős szerepet játszott a zsellérség megélhetésében a fuvarozás is. Ebből a forrásból szereztek jövedelmet az adácsiak. atkáriak, átányiak, besenszögiek, boconádiak, csányiak, gyöngyöspüspökiek, gyöngyössolymosiak, istenmezejeiek, kenderesiek, kisköreiek, nagytályaiak, mezőtárkányiak stb. 1

5 De a kínálkozó munkaalkalom egyáltalában nem állott arányban a munkaerejüket kínáló nincstelenek nagy tömegével, akik többségükben nem találtak munkát. így a termelésben kiengesztelhetetlen ellentmondások léptek fel; az egyik oldalon ott állott az egyre növekvő hatalmas munkaerőfelesleg, a másik oldalon pedig az olcsó munkaerőt igénylő árutermelő gazdaság. 1

6 így létrejött egy olyan munkátlan agrárproletársereg, amely méltán aggasztotta a kortársakat. „Ha a mostani gazdálkodás módja minél elébb tetemes és okszerű változtatást nem nyer, a bajok napról napra nőnek; ha a mezei gazdasághoz.... műipar s egyéb számtalan házi és értelmi foglalatosság nem járul, társaságunk egyensúlya veszélyeztetve van. Munkát, munkát, ismét munkát, s nem kell akkor éhenholtakat. nem megfagyottakat a sírba cepelni..." 1

T S mi lett ezekből a kisajátított és munkára hiába váró tömegekből? Koldus, csavargó, rabló és betyár. Egy magyar államférfiú 1782-ben a koldusok (pauperes ostiatim mendicantes) számát 24.955-re becsülte. A statisztikus Schwartner Márton szerint Magyarországon minden helységben lehetett vagy 6 koldus és 70.860-ra becsülte az utcai koldusok számát. Ezek szerint min480;