Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből

ják meg a híveket a „Szent Miklós Templom Curatorai". íme a szöveg: „Demetrovits Istvány Ur a nem egyesült görög Hiten lévő Egri Közönségnek a Templom Házánál tartandó Köz Gyűlésében Április Holnapnak 10 ikén reggeli 9 órára 1817 meghivatatik, a mellyben is minden Köztagja a Községnek múlhatatlanul meg­jelenni kéretetik." Egerben a XVIII. században és utána még sokáig a klérus képviseli a hatalmat. Láttuk, hogyan akadályozta a r. k. egyház az egri szerbek és görögök vallási és kulturális életét. Erdődy püs­pök még azt is megtette, hogy idegen, „rusznyák" (valószínűleg: uniált) papokat hozatott Egerbe szerb, vagy görög papok helyett, elvette harangjukat és amikor már sehogysem bírt velük, egysze­rűen bezáratta templomukat. Egy egész esztendőn át „hadi strá­sa" állott templomuk előtt. Ilyen előzmények után könnyű megs­érteni, hogy csak egy véletlen akadályozta meg az egyházat 1948­ban abban is, hogy a műemléknek nyilvánított rác-templom gaz­dag és értékes ikonosztázát el ne hordassa onnan, mert már min­den intézkedés megtörtént, amikor megérkezett Egerbe Szergej Galeckij görögkeleti plébános, és kizárólagosan az ő közbelépésé­nek köszönhető, hogy a templom megmenekült a pusztulástól. 9 1 Az egri szerbség azonban minden akadáliy ellenére is teret hódított a 18. századi Egerben, a város fejlődésének az elején és a 18. század derekán pedig vitathatatlan érdemeket szerzett köz­hasznú tevékenységével magának. Fejlődését a r. kat. egyházon kívül nagy vetélytársa, a görög nemzet zavarta meg néha és en­nek a nyomait tükrözi az a vizsgálat, amelyet a város folytatott le a szerbek ellen 1802-ben. 9 2 Azzal vádolják őket, hogy püspö­kük, az újvidéki püspök sértő hangú levelet intézett Vitkovics Péter egri szerb paphoz. A sértegetések azokkal a ! villongásokkal kapcsolatosak, amelyek a hitközség szerb és görög tagjai között törtek ki és amelyekre csak a már idézett 1804-es nagy kibékítő gyűlésük tett bizonyos mértékig pontot. Már kilenc évvel ezelőtt, 1793-ban felmerült az a kívánság egyesek körében, hogy sátoros­ünnep első napjaiban a templomban görög nyelven follyék az is­tentisztelet. Vitkovics Péter, akkori szerb plébános ebben az ügy­ben püspökéhez fordult, aki körülbelül a következő tartalmú le­vélben válaszolt neki (Vitkovich emlékezetből adta elő a levél tartalmát kihallgatása idején, 1802-ben): „Megkaptam levelét, melyben arról panaszkodik, hogy a görög és oláh (makedo-vlah?....) nemzet „nyughatatlankodik", de Kegyelmed vigyázzon a maga kedves egészségére..., ezek ollya­nok, hogy a magok hazájokban nyughatatlankodván, és mindenütt, 432;

Next

/
Oldalképek
Tartalom