Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Pataky László: „Az Ady-versek poéta-adminisztrátora"

miért a legfontosabb témaköre: leszámolás az Ady érthetetlensé­gének felületes rágalmával. Az elmondottak azt is megmagyaráz­zák, hogy miért csak 1919-ben, tehát Ady halála után írt először tanulmányt a „legszeretettebb poétájáról." Idéztük már vallomá­sát, hogy őmaga is csak a teljes Ady-mű nyomán isimerte fel az. Ady teljes megértésének nyitját: Ady verseinek organikus, mély­összefüggését. Ezt tudva, természetesnek és őszintének érezzük első tanulmányának lírai ellágyulású befejező szavait: „Legked­vesebb költőm..., bocsáss meg érte, hogy így kitakartalak a Té­ged nem értők és nem szeretők szemei előtt.... Mintha hallanám a szavad: miért kellett ilyen vágtatva előrevágtatni az én százszor zárt titkaimmal. Ne haragudjál érte, legszeretettebb poétám, de egyre nőnek az árnyékok felettem...: sietni kell". — Azt. hogy e kérdésben Földessy jó nyomon jár, már az is bizonyítja, hogy né­zetei állandóan tisztulnak, fejlődnek. Első kötetében még nem vi­lágítja meg eléggé a Goethéből vett, az igazi műalkotás „meg­mérhetetlenségéről" szóló idézetét. Az Ady minden titkai-ban vi­szont már pontosan kifejti, hogy ,,az ugyancsak józan esztétikájú, minden zavarostól, abstrustól (homályostól-ködöstől) idegenkedő Goethe elgondolásában egy teljes-érdemű műalkotás megmérhetet­lensége ott kezdődik, ahol az olvasó, vagy bármely műélvező már megfejtette a megfejteni valót." E témakörnél természetesen nem csupán az olyan, a problé­mát részletesen kifejtő írásokra kell gondolnunk, mint a Tanul­mány és ismertetés záró fejezető, vagy az Ady minden titkai be­vezető tanulmánya stb., hanem az Ady helyes megértését elősegítő minden kommentálására. így pl. arra a cikksorozatra, amellyel szinte nyomról-nyomra továbbhaladt Ady egyik legnehezebben érthető és Kardeván Károlynak az Ady-Múzeum-ban közölt cikke szerint is annyi belemagyarázásra okot adó özvegy legények tánca c. vers helyes magyarázatában. Sőt ebbe a témakörbe tartozik az ún. „rossz" Ady-versek problámája is, amelyet legkönnyebben ta­lán Földessynek a Néhány szó Király György végszavához c. cik­kéből vett idézetével világíthatunk meg. „Petőfi írt rossz verse­ket, Vörösmarty is eleget, sőt Arany is nem egyet" 1 — írja, de Ady az Oj Versektől kezdve olyan kivételes gondossággal, olyan magapusztító lelkesedéssel írta verseit, hogy róla nem lehet el­mondani azt, hogy egyáltalán írhatott volna „rossz" verset. Eh­hez az Ady minden titkai bevezető tanulmányában még hozzáfűzi: ^,Ady vajúdó kínnal szülte legtöbb versét..., egyiket-másikat tíz­szer-hússzor is leírva... 9 ha az ő szigorú mértéke szerint nem volt velük megelégedve, összetépte és eldobta őket." Ez a kérdés, mely érthetően számos ellenkezést váltott ki, sokkal bonyolultabb, mint amilyennek az első pillanatban látszik. Hiszen ide tartoznak azok az igaztalan támadások is, amelyek a Nyugat esiztéta-szárnyá­388;

Next

/
Oldalképek
Tartalom