Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Pataky László: „Az Ady-versek poéta-adminisztrátora"

PATAKY LASZLO tanszékvezető főiskolai tanár : „AZ ADY-VERSEK POÉTA-ADMINISZTRÁTORA" (Földessy Gyula Ady-tanulmányainak bibliográfiája). Ötven évvel ezelőtt, 1906. februárjában jelent meg Ady Endre első ,,új" kötete. Ha könyvének megjelenéseikor nem is támadt azonnal széleskörű visszhang, nem kétséges, hogy ez az egyszerűnek látszó költői tett lett a kezdetévé irodalmunk minden addiginál nagyobb „háborgásának". Feleslegesnek látszik itt most a harcok egyes fázisait, legjelentősebb állomásait akár csak felsorolni is. Révai József Ady-tanulmányának A harc Adyért c. fejezete kellő eligazítást ad e kérdésben. Elég talán hivatkozni e harcok vetületének, az Ady-irodalomnak szokatla,n, nagy bőségére. Közismert, hogy egyetlen más XX. sz-i magyar íróval sem foglalkozik annyi tanulmány, cikk, vitairat, mint Ady Endrével. Akármennyire elegyes értékű és színvonalú is ez a hatalmas irodalom, eredményeként Ady nagyszerű alakja és megharcolt harcai, ma már alig félreérthetően és félremagyarázhatóan állanak előttünk. Sok, nagyon sok minden kitisztult és letisztult az elsuhant ötven év alatt. Ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy irodalomtudományunk és irodalomtanításunk egyetlen más jelentős örökségüíikkel sem sáfárkodik olyan hűtelenül', mint éppen azzal a drága kincscsel, amelyet számunkra Ady költészete jelent. Irodalomtudományunknak e területen megmutatkozó hiányosságairól áttekintő képet nyújt Bóka László készülő Ady-monográfiája Ady pályakezdése címmel megjelent első kötetének bevezetésében. S aki bármely fokon figyelemmel kísérheti irodalomtanításunkat, tudja, hogy e ponton jelentkezik a legtöbb kérdés és itt tapasztalhatók a legzavarosabb nézetek. A felmerülő kérdéseik a legtöbb esetben •sz Ady-versek érthetőségének problémáját vetik fel. Tudjuk, hogy az Adyt ért számtalan rágalom között az ő sérthetetlensége", sőt „értelmetlensége" miatti panaszok voltak a leggyakoribbak. De azt is tudjuk, hogy Ady maga „a legérthetetlenebb verseit se hitte csalhatatlanul érthetetlennek". (Dukduk-affér) Vagy, hogy az itt hosszan felisorakoztatható sok nyilatkozata közül az egyik legkeserűbbet idézzük: ,,verseinket nem olvassák, nem látják, s ha látják, nem értik s ha megértik, jaj nekünk, mert akkor nem értették meg még csak igazán." (A magyar Pimodán). 377;