Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)
A magyar közoktatásügyi minisztériumtól kiadott első gimnázumi tanterv 1868-ban lépett életbe. A nyelvtani tananyag a következő: I. o. A nyelvnek mondattanra fektetett alaktana, mégpedig az egyszerű, bővített, összevont és összetett mondatokban, azok lényegének, s egymás közti különbségének megismertetésével. II. o. A mondattan tüzetes tárgyalása, különösen a szókötés. III. o. Szóképzés. Mondatkötés. — 1871-ben Pauler Tivadar akkori közoktatásügyi miniszter 20855. sz. a. kelt rendeletével a gimnáziumok új tantervét küldte meg az intézeteknek. Ez a tanterv csak módosítása volt az ismertetettnek. Kármán Mór és munkatársai közreműködésével megalkották az 1879-es gimnáziumi tantervet. Ez a tanterv az anyanyelv nyelvtanának alapos ismeretét is előírta, s hircette, hogy az ügyes, ponto« nyelvhasználaton túl némi logikai tudatossággal folyó nyelvtan tanításra is szükség van. Módszeres utasításokat is adott, s ugyanakkor előírta, hogy az oktatói munka egyik legfontosabb feladata legyen az értelmi nevelés, a gondolkodás fejlesztése. 5 9 Ez a tanterv az I. osztályban előírta az egyszerű mondat, a mondatrészek, a fő- és mellékmondat megkülönböztetésének megtanítását. Mondattani alapon a teljes alaktan tanítását „tekintettel a hangtani módosulásokra." Szóképzés. A II. osztályban a nyelvtani anyag: Az összetett szerkezetű mondatok taglalása, a mellérendelt és alárendelt mondatok viszonya. A szókötés. A III. osztályban a nyelvtan rendszeres áttekintése folyik, s követelmény, hogy „a nyelvtan tanítása a harmadik osztályban minden izében tudatos legyen." Az uralkodó osztály kultúrpolitikusat a középiskolák kérdésével, a középiskolákban folyó munka igényesebb formáinak megvitatásával bővebben foglalkoztak, de elhanyagolták a magyar elemi iskolai népoktatás ügyét, s benne elsősorban a magyar nyelv tanítását, a logikus és szabatos gondolkodásra ne velés e legfontosabb eszközét. Amikor Eötvös József 1870-ben jelentést tett a népiskolai törvény végrehajtásáról, kénytelen volt megállapítani, hogy a törvény végrehajtását sok dolog akadályozta. Ezek között említette a célszerű iskolaépületek hiányát, s azt, hogy meglepően nagy az iskolával nem bíró községek száma. A tanköteles gyermekek jórésze nem járt iskolába. Súlyosbította a helyzetet a kellően képesített tanítók hiánya is. Megállapította a miniszter továbbá azt is, hogy a népnevelésre fordított anyagi erő elégtelen, Rámutatott arra a tényre is, hogy a népiskolai törvény végrehajtását akadályozta a vallásfelekezeti féltékenység is: „Ez a féltékenység izgat a községi iskolák és a népiskolai törvény ellen is." 6 0 A polgári iskola végeredményben ún. zsákutcás iskolatípus volt, s az itt végzett növendékek legfeljebb a hivatali segédsze31
