Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

kitűzéseivel függnek össze. Eredetiek abban a korban, midőn Révai Adelungtól veszi át stilisztikáját. — Iktassuk ide mindenekelőtt egy rendkívül finom megjegyzését a nyelv és a stílus különbségéről Az ember poémában Jegyzéséből. A 'fordításról beszél „Jön úgy dolog ezerszer is, hogy ha azon szóval mondod nyelveden, melyen amott mondották, a magadéban minden méltóságátul megfosztod. Más szavakkal kell élned, nyelvednek amazzal ellenkező természete szerint, hogy azt felemelkedésében követhessed. Ezt már bajos fel tanálni, hogy micsoda szóval váltsd fel amazt, mely nem az a szó lévén, nyelveden, ugyan azon tárgyat, méltóságot, elmét adja elő. A nyelvnek erejét, méltóságát, tisztaságát kell ismerni, mert a csupa szavaknak tudása ide nem tartozik. A kocsisom is csak úgy meg ért minden magyar szót, mint én és véllem akadály nélkül beszél. De a szavakat ragyogó fénnyel, méltósággal öszve rakni nem tudja, sem felemelkedésbe nem hozhatja." A versírásban ,a stílus szempontjából Bessenyei ott folytatja, ahol magyar elődei abbahagyták és csak a verselésen változtat. A prózában azonban — világosan érzi —, szakítania keli a hagyományokkal, a „régi áhítatos magyarsággal", mert ez elvi leg összeegyeztethetetlen az új világi és éppen nem egyházias gondolati tartalommal. A világi kultúrának, tudománynak szakítani kell a szentírás módjával és új utakon kell haladni az írásmódjában, stílusban. A „belső írókat külső dolgokkal nem követhetjük", ami úgy értendő, hogy az egyházi, moralizáló írókat stílusukban sem követhetjük: A Magyar Néző ben szellemesen parodizálja a református papok stílusát. A Tariménes Emlékezletésének sárospataki betoldásában is visszatér az eddigi egyházias stílus problémájára: „A magyar könyvekben leginkább bibliai írás módját látok, de ez csak ott tökéletes, az hol van és világi íróra nem tartozik. .. Arténis nem beszélhet úgy, mint Ruth asszony könyve: sem Trézéni, mint Salamonnak Éneke. Mit mondanál, ha Arténisről írnám, hogy olyan mint a fábul csinált kösöntyű, az orra hasonlít a toronyhoz, fogai mint kettősöket ellő juhol^, melyek Gileádról lenyírják a füvet . . . Ezek titkok: mi titkokat nem írhatunk." Bessenyei nem vak tehát a bibliai

1 nyelv sajátos értékei és szépségei iránt, azonban a leghatározottabban elhatárolja magát tőle, mint világi magyar író. Az elhatárolás gondolati-téren is természetesen megvan Bessenyei deista, helyenként materialista felfogásában, de megvan stiláris tekintetben is. De elhatárolja magát Bessenyei a barokk stílustól is néhány stílusparódiájában. Ilyen A Filozófusban Lidás levele Lucindához 364;