Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

nyilván legyen mind szegénynek, boldognak, parasztnak, nemesnek, falvaknak, városoknak és mindeneknek. Félegyházi Tamás tudatában van annak, hogy némelyeknek, kik bölcseknek tartják magokat, (a magyar nyelven, való magyarázat nem anynyira tetszik, mint deákul való ékesen szólás. De ezeknek kijelenti, hogy főképpen az mi nemzetünk hasznára nézett, és mert magyar nyelven írt, nem szükséges munkáját megvetni. (Az keresztiem igaz hitnek... 1583.) Nem tagadják a XVI. századi szerzők, hogy latinul jobban meg tudnák írni munkájukat, még azt is kimondják, hogy a magyar barbár nyelv a latinhoz képest: de mégis írni kell magyarul azok kedvéért, akik nem ismerik a deák szót és akik igen számosan vannak. Haller János a XVII. század végén is megrója azokat, akik dicsekednek latin beszédükkel a köznép előtt, és azt tartják, hogy nem lehet magyarul úgy írni, mint latinul. — A XVIII. század közepétől kezdve hősi erőfeszítések történnek a tudomány magyar nyelven való megszólaltatása érdekében. A század közepe után a magyar nyelv elhanyagolását és az idegen nyelveken való kapkodást panaszoló írók már nem a latin nyelvet veszik célba, hanem a németre és a franciára céloznak. Ebben a helyzetben a latin már a régi megcsontosodott, de a modern nyugati divattól érintetlenül megmaradt nemesi kultúrának a védőpajzsaként jelentkezik. Ilyen előzmények után szólal meg Bessenyei a latin nyelv ügyében. Tudnunk kell, hogy ő maga nem járta végig az iskolát, és soha nem Itanult meg egészen jól latinul. Bizonyára tudott azonban annyit, amennyitl az akkori átlagos képzettségű ember. Természetesen nem ezért fordul ő szembe a latin uralmával, hanem mert benne ,egy elavult világnézet, a rendi szemlélet védőburkát támadja. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy egyáltalán nem, vak a latin nyelv történelmi szerepével és sajátos költői stílusértékeivel szemben. Amikor arról van szó, hogy vajon a mai poéták vagy a régiek-e a jobbak, ő inkább azt mondaná „hogy a mai nyelvek gyengék a deákhoz képest. A római íróknak legnagyobb szerencséjek volt a deák szónak természetszerént való méltósága, mely olyan, hogy akárminémű kicsiny dolgot naggyá változtat." (A holmi XL. Virgilius.) — (Ezzel a véleményével Bessenyei szintén a történelmi folyamatba kapcsolódik. Prágai András is azt írja 1628ban: „Mely szép tiszta egyenes folyással vagyon a Deák szó .. . a tudományokban, ékesszólásban minden nemzetek az Görög és Deák nyelveknek köszönyék minden tehetségeket." (Fejedelmeknek serkentő órája, Epistola Dedicatoria.) , Bessenyei azonban már nem hiába tanítványa a francia és 23 Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 353