Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Bessenyei György és a magyar nyelv

természetes folyománya a nyelvművelésre és a nyelvújításra való törekvés, A kor felfogása szerint minden nyelvnek megvan a maga természete, nrely ellen nem szabad véteni, melyet mindenáron meg kell őrizni. Már 1650-ben azt írja Medgyesi Pál (Az egyházi tanácsrul): „...nagy fogyatkozásnak tartom, hogy mí a mi nyelvünket az Deák nyelvhez szoktuk mérni, (mellyel ékes tulajdonságából s erejéből ki viszük azt) holot ez anak nem mértékje: és régen más nemző is a mi nyelvünk, úgy mint Napkeleti, a Deák pedig Nap-nyugoti ... tsak ne sajálnók a fészkét nem a Deák nyelvben, hanem magában felkeresni ..." — Bessenyei is hivatkozik arra, hogy a magyar napkeleti nyelv és több helyen beszél a magyar nyelv természetéről. (A nyelv géniuszáról még nem!) Különösen a 'fordításnál éleződik ki a probléma, hiszen „Már két nyelvnek természetiben tudni, hogy az egymással való ellenkezésben mindenik méltósága micsoca gondolatok és szavakban álljon szemközt, nem könnyű mesterség. (Az ember poémábari, Jegyzés.) Annak a forcltásának az előszavában, melyen a legtovább dolgozott a különben nagyon gyorsan író Bessenyei, annak a reményének ad kifejezést, „hogy benne a magyarságnak természeti ellen" nem ment (Lukánus). —• A nyelvújítás harcaiban később sokat beszélnek a nyelv sajátos természetéről, mely nem egyeztethető össze a nyelvújítók erőszakos újításaival. Bessenyeinél a nyelv természete az újításnak nem akadálya, csak korlátja és helyes (szabályozója. Ö is úgy véli, hogy a magyar fordítóknak „mind szókat mind kimondásokat" olyanokat kell feltalálni „amelyek a dolgot kiteszik és a magyar nyelv természetével megegyeznek"'. (Jámbor szándék.) Kora általános felfogására támaszkodva utal Bessenyei a nemzeti nyelv és a nemzeti jellem szoros kapcsolatára: „Nyelvednek ereje, méltósága, mélysége erkölcsödnek erejét méltóságát, mélységét ábrázolják és bizonyos, hogyha anyanyelved gyáva, erkölcsöd is... Egy gálád vérű ostoba nemzetnek nyelvébe sem találsz felemelkedést sem mélységet sehol soha". (Beszéd az országnak tárgyárul.) Bessenyei számára .azonban van egy mindezeknél fontosabb összefüggés a nemzet és nemzeti nyelve között. A nyelv szegénysége vagy gazdagsága visszatükrözi az ország kulturális állapotát, de az is bizonyos, hogy az ország, a nép nagyobb része nálunk akkoriban azért nem mehetett előbbre a kultúrában, mert a nemzeti nyelv pallérozatlan, készületlen, alkalmatlan volt a tudományok és művészetek átvételére, tanítására, terjesztésére. „Valljuk meg, hogy nagyon megszűkültünk a magvar340;