Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Adatok a magyar tanítási nyelv fejlődés-történetéhez 1527—1790.

tásai a magyar iskola gyakorlatának is iránymutatást adhatlak volna, és az általa annyira óhajtott magyar iskolák anyanyelvi oktatását helyes és haladó irányban modern nyelvi ismeretekkel gazdagíthatták volna. id. TSETSI JÁNOS pataki tanáq üs valójában MISZTÓTFALUSI KISS helyesírási elveit foglalta szabályokba. PÁRIZ PÁPAI szótára mellékleteként jelent meg ezzel a címmel: Johannis Tsétsi Illustris Scholae Sáros-Patak: Rect... Professoris; Observationes orthographico-grammíaticae, De recta Hungarice Scribendi et loquendi ratione... Az iskolákban tehát nagy elterjedtségnek örvendett. MISZTÓTFALUSI KISS és TSÉTSI helyesírási elve és gyakorlata nagy átalakulást idézett elő a magyar helyesírásban: A szóelemzés elvén állanak, de csak addig

1, ameddig a szóelemző írásmód meg nem változtatja lényegesen a szóalak kiejtését: tudja, látja, adja az Írásmód a szó elemeinek megfelelően, de láss, emberrel az írásforma a kiejtésnek megfelelően, ! s nem a GELEJI által javasolt láts, embervei. Helyesen jegyzi meg gyakorlatukról KNIEZSA ISTVÁN, hogy „ez a kettős elv, amely helyesírásunknak rnai napig is alapjául szolgál, kettejüktől származik." 1

5 8. FOGARASI JÁNOS Müveit Magyar Nyelvtan Elemi Része című munkájában 1

0 nem véletlenül ír arról, hogy nyelvtana megírásával célja volt „a magyar nyelvet az eddigi nyelvtanok idegen formáiból, idegen nyelvek nyűgeiből kiszabadítani." Valóban a latin nyelvű és sérnájú nyelvtanaink hosszú sorát nehezen váltja fel a magyar nyelv sajátos természetéhez, szerkezetéhez és szabályaihoz idomúló, s a magyar terminológiával megírt nyelvtanirodalom. Természetesen, az igény is nehezen született meg az ilyen jellegű nyelvtanok megíratására. Az iskolák latin nyelvűsége és a magyar nyelv iskolai mostoha sorsa nem kedvezett az ilyen munkálatok megindulásának. ADAMI MIHÁLY (Institutiones gramímaticae Hungaricae: 1761.), BÉL MÁTYÁS (Der ungarische Sprachmeister: 1729, 1731, 1736.). FARKAS JÁNOS (Ungarische Grammatik: 1771.) nyelvtanai idegen, latin, német nyelven jelentek meg, és elsősorban a magyarul tanulni akaró idegenek számára íródtak. Amikor azonban 1778 óta a Normális Iskolák szervezete, s a nemzeti, illetőleg az elemi iskolák anyanyelvi oktatása már lehetővé tette azt is, hogy magyar tankönyvek készüljenek, a magyar nyelvű nyelvtani irodalomnak is nemes buzdításul szolgált ez a kevés lehetőség is. Egyrészt a már meglévő nyelvtanokból készülnek a magyar iskolák számára tankönv329;