Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Adatok a magyar tanítási nyelv fejlődés-történetéhez 1527—1790.

ven íródtak, a latin grammatikai szemlélet tükrében 3 magyar nyelv sajátosságairól torzítva adtak képet. SZENCZI MOLNÁR ALBERT ,,

Novae grammatica Vngariae Libri Duo, Hanau, 1610" c. nyelvtanában a külföld előtt kívánja nyelvünk szerkezeti sajátságait megismertetni, használni kíván vele nemzetének is, mert „nem czac magunknac születtünk, hanem születésünknec egy részét hazánc tulajcbnittya magánac..írja nagvon szép vallomásában, (vö. Dictionarium: 1611. Előszó.) KOMAROMI CSIPKÉS GYÖRGY (Hungaria Illustrate, Utrecht, 1655.) PERESZLÉNYI PÁL (Grammatika Linguae Hungaricae, Nagyszombat, 1682.), KÖVESDI PAL (Elementa Linguae' Hungaricae, Lőcse, 1686.). de különösen GELEJI KATONA ISTVÁN (Magyar Grammatikátska, Gyulafehérvár, 1645.1 a nyelvi tények vizsgálata helyett elsősorban didaktikus célokat kívánnak szolgálni. GELEJI egyenesen azt írja, hogy nyelvtanát „a'Magyarfágon kapdofó elmés ifjúfágnak oktattatáfára" bocsátotta ki. Tudatos nyelvművelőként, oktatási célból ír ,,az igaz Magyar írásnak", az igaz Magyar-szóllásnak" mócíja felől. A nyelvi fogyatkozásokat ,,anyai nyelvünkben Szomorúan látván", a nyelvet „excolálni" és tsinogatni" is feladatának tekinti. A helyesírás szabályozását is kívánja. Az egységesebb helyesírás érdekében nem tartja helyesnek, hogy ,,mine denek a pronuntiáíiót. a kimondatásnak sónussát követik, s e azoknak pedig gyukereiket, eredteteket és természetiket nem-is vizsgálják", s ezért „innen vagyon, hogy tsak nem mennyi Magyar vagyon, meg annyi módon ír". Az iskola munkája szempontjából is fontos helyesírási problémáról Komáromi Csipkés is szól, de csak a ténymegállapítást emeli ki: „tanta est in Hungarica orthographia seu recte scribendo ignorantia, ut vix aliquot, etiam inter doctos invenias, qui recte scribant..." GÉLÉI elvet rögzíf a javítás módjára is, a helyesírás egvségessé tételének céljából az etimológikus helyesírást tartja helyénvalónak. Az iskolai nyelvi nevelés szempontjából különösen fontos művének minden sorában ható tételének kiemelése: a magyar nyelvet művelnünk kell, mert nyelvünk gazdag forrás és finom eszköz, eredetében ékes és bölcs nyelv. KÖVESDI PÁL nyelvtanának előszavában egyenesen megmondja, hogy nyelvtana didaktikus célt kíván szolgálni, s mtíe e e vét: „... az hajdani dicséretessen tundoklo igaz Magyar nyelvnek hasznosabban való tanulására és meg-tartására akarja „világosságra" kibocsátani. 327;