Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Vajon Imre: Mivel és hogyan foglalkoztunk a füzesabonyi Ifjú Természetkutató Állomás állattani szakkörében?

Először könnyen határozható ismert fajokat próbáltunk meghatározni. Ilyenek voltak: a konyhai csótány, a zöld lombszöcske, a lótetü, majd egy m/adár, a danka sirály kitömött példánya. Feladatunkat a következőképpen valósítottuk meg. Kétszer-két kötet álllathatározónk volt. Ebbpl két pajtás szöveges,, kettő pedig ábrás könyvet kapott. A szöveges kötettel rendelkező pajtások közül az egyik a tételt, a másik az ellentételt olvasta. Az ábrás kötetekben a jelzett táblákat és azok képeit nézték meg. A többiek mind kaptak határozandó állatot, s néhányan lupét is. A gyermekeknek mteg kellett állapítani, hogy a tétel, vagy az ellentétel illik-e az állatra. Eleinte a szakkörvezető nagyobb, majd fokozatosan kisebb segítségadására volt szükség. Az állathatározás izgalmas szellemi tornának bizonyult. 12. foglalkozás: Szaklapokból való referátumok és azok megvitatása. A téma előzetes megválasztása rjagyon lényeges és fontos. Olyan témát kell választanunk, amely közel áll a pajtásokhoz, érdekli őket és amellyel meg tudnak birkózni. A kiselőadás tartásával ki kell tüntetni a gyermekeket. Ezzel tehát a legjobban dolgozó szakköri tagokat jutalmazzuk. A foglalkozás lényege az volt, hogy a referátumra felkészült pajtások elmondták a cikkek tartalmat. A többiek pedig — akik a cikkeket csak elolvasták — hozzászólásaikkal egészítették ki az elhangzottakat. A megbeszélések irányítását a szakköri titkár végezte. Beszélgetés után a szakkörvezető értékelje az elm'ondottakat. A hibákat kijavított^, a hiányosságokat pedig kiegészítette. Az ilyen természetű foglalkozás segíti a tanulók önállóságra való nevelését és erősíti a szakköri kollektíva egységét. 13. foglalkozás: A lóbélgiliszta szervezetének megismerése. (Boncolás ) A bonctani gyakorlatokon a nagyobb állatcsoportokba tartozó típusállatoknak a szervezetét ismertük meg. A felboncolt állatok szerveinek az összehasonlításával az állatvilágban végbement fejlődés tényét igazoltuk. Ez volt az első alkalom, amikor két tükörfényes boncfelszerelésünk a bonctálakkal együtt az asztalra került. A pajtások kíváncsian tekintettek a még nem használt eszközökre. Hamarosan megismerkedtek azokkal. Megtanulták pl. hogyan kelll tisztogatás végett szétszedni a nagyollót, hogyan keli' kézbe tartani a csipeszt" és a szikét. Boncolásra szánt állatunk ezután került terítékre. A szakkörvezető ismertette az állat szervezetét. Közben a pajtások — a kézbe vett állaton — megfigyelték annak szervezeti sajátságait. Kérdéseiket, észrevéte283;