Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)

okait is. Hogy a magyar helyesírás tanításában nincs komoly előrehaladás, „oka tagadhatatlanul nyelvtanítási rendszerünkben rejlik s élő anyanyelvünket is úgy tanultuk, mint a holt latin nyelvet, meg lévén elégedve, ha tudtuk a szabályokat és ezekre a szükséges példákat." 3

5 Hunfalvy Pál tapintott rá a probléma legelevenebb részére, amikor kifejtette, hogy „a helyesírás nem önálló valami, hanem a nyelvtudomány eredménye, minélfogva az egyecüli alapja a helyesírásnak. Hibáztatja azt a gyakorlatot, mely úgy tanítja a helyesírást, hogy kiszakasztja a nyelvtanból. A helyesírást kiszakasztani a nyelvtanból, „s ezt annak tökéletesítése nélkül akarni megigazítani, hiú törekvés." 3

6 A gyakorlat oldaláról is hangzott el hasonló felfogás: „A nyelvtant kell alaposabban tanítani, mert a helyesírást is csak előre bocsátott nyelvtani ismeretek által érhetjük el." 3

7 Hunfalvy elveit pedagógusaink igyekeztek a gyakorlat mezején is megvalósítani. Sajnos az értesítők tanúsága szerint a nagyobbik rész a helyesírás tanítása terén sem tudott szabadulni a latin nyelv tanításában, követett módszerektől, és ahogyan Fáy András fogalmazta meg nagvon találóan, e pedagógusok tanítása révén a helyesírási és nyelvtani ismeretekben csak tudományos csontokat kaptak a tanulók, hús és lé nélkül, vagy egészen rendszertelenül kikapkodva. 3

8 * % * A különféle ,,tanmódok"-ban való válogatás szintén jellemzi e korszakot. .Különösen sokat próbálkoztak az alsófokú oktatás területén. Az írás és olvasás tanítása kérdésében igen sokféle módszer, elv és szempont jelentkezett, és kért teret a pedagógiai gyakorlatban. Sokszor jelentéktelenebb problémákról is vitatkoztak. Ilyen volt pl. az ún. „ütenyírás" tanmódjának kérdése. Bár voltak, akik az ütenyírást nevetségesnek tartották, a nagyobbik rész elfogadta és gyakorolta. Kállatj István: „Ütenyírás népiskoláinkban" című írásában 3

9 a legrészletesebb utasítási adta a tanmódhoz, de legalább tudományos mezben. Rippl József utasításait azonban azt hiszem a kortársak sem olvasták el humoros megjegyzések nélkül. Nem hiába adta első utasításul e tanmódhoz a szerző a következőket: „A tanító minden előtt szeretettel párosult komolyságot öltsön magára, mert különben a már nagyobbaknál elejente csak nevetségesnek tűnnék fel." Nem hiszem. hogy e szeretettel párosult komoly arckifejezés mellett sem húzták nevetésre szájukat a gyerekek, amikor vezényszóra egyszerre kellett cselekedniük: Egy! — ekkor meg kellett fogni füzetüket, illetőleg- könyvüket a pad alatt. Kettő! — ekkor feltették a padra. Három! — erre a vezényszóra felnyitották. Az 23