Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Perényi János: A konzultáció szerepe a nyelvtan tanítási gyakorlatainak előkészítésében
A mássalhangzók változásai Y hasonulás Y összeolvadás Y Y teljes részleges Y zöngésség a képzés helye A (táblázat teljessé vált a csoportokhoz tartozó esetek feltüntetésével. A hallgató tehát nem valami újszerűt keresett, hanem rátapintott a megfelelő megoldásra, amelynek elkészítése gyorsan megy, a kisebb fokú rajzoló készséggel rendelkezők is hibátlanul elkészíthetik. (Ez a hallgató egyébként a tanév efejétől rendszeresen hospitált üres óráiban, lelkesen és igen eredményesen tanított.) Arra azonban figyelmeztettem, a hallgatókat, hogy a másik, munkásabb megoldást házi (szorgalmi) feladatként adhatják és ajánlatos a kész munkákat osztályozni, a legsikerültebbeket pedig az osztályban kifüggeszteni. Az efféle munkának egyébként igen nagy nevelő hatása van. 1 A konzultációk főbb kérdéseiből csak egy-kettővel foglalkozhattam. Arról a jellegzetesen ,,apró" munkáról volt itt szó, amit a tanításban semmiképpen sem szabad elhanyagolni vgy ^nagyvonalúan" lenézni. Nem elég csak követeléseket hangoztatni: Tanítsd meg a nyelvtant, a helyesírást, nevelij gondolkodásra, alakítsd ki a tanulókban a materialista szemléletet, hanem meg is kell mutatnunk az eljárást, a kérdés megoldásának módját. A kezdő tanárnak nem kell okvetlenül végig próbálgatnia a módszer történeti fejlődését. Módot kell adnunk arra, hogy a mánál kezdje a munkát, s ha igondolkodó ember, lelkes pedagógus — fejlessze tovább. A konzultáció hasznosságát a tanítási gyakorlatok osztályzataiban látom igazolva: 19 jeles, 24 jó, 9 közepes osztályzatot kapott hallgatónk volt. Egyetlen hallgatónk kapott elégtelent. A 3 éves képzésben sincs gyakorlati órája a módszertannak, a módszertan óraszáma csökken, így a konzultáció szerepe továbbra is igen jelentős marad. A csoportos konzultáció valóban redszeresebbé tenné ezt a munkát, eredményesebb is 242;