Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)

bizottmánya előterjesztést tett a magyar helyesírás ügyében.

31 A bizottmány előterjesztése megállapította, hogy valóban szükség van az egyes akadémiai kiadványokkal kapcsolatban a reformokra, különösen a helyesírás elveinek" és gyakorlatának a vonatkozásaibari. Az 1832-ben megjelent s 1853-ig 10 kiadást megért „Magyar Helyesírás és Szóragasztás főbb szabályai" c. kiadvány elvei'és szabályai módosítandók! A bizottmány a helyesírás főelvéti a kiejtésben jelölte meg: „...a kiejtés elve nemcsak a gyök- és tőszókon, hanem a ragok, képzők és összetételeken is uralkodik, ezeknek minden eleme a szerint íratik, mikép az külön, magára helyesen ejtetik." Külön kiemelte az ún. ízenkénti kiejtés szerinti írást is: hegyalja, egészség, fonja. Egyúttal felhívta a figyelmet a szófejtésre is, mint ami a szó elemeire ad felvilágosítást. Ebben a felfogásban benne rejlik az az elgondolás is, hogy a kiejtés elve, „amennyiben ragozott, származtatott és összetett szókat egészben tekintve illet, a szófejtés által korlátoztatik." Emlegette ez az előterjesztés a takarékosság elvét is, melynek alapján „minden nélkülözhető betűk és jegyek mellőzhetők." Magyarossan helyett magyarosan, kissebb helyett kisebb, eggy helyett egy, stb. Czuczor Gergely később az Üj Magyar Múzeum hasábjain a cz és a c kérdésében írt az egyszerűsítés elvéről is. 3

2 A Nyelvtudományi Bizottmány már 1856-ban javasolta a „betűpótló hiányjelek elhagyását" (a'ki, a' ház' tetéteje, 's stb.), a melly, illy névmások egy 1-lel írásátHunfalvy Pál külön cikkben bírálta meg az 1850-es években megjelent ún. Helyesírási Szabályokat is.

3

3 Az ilyennemű írások közül néhányat kiemelünk. Hunfalvy is említette Gyurils Antal: A magyar helyesírás szabályai, Pesten, 1855-ben megjelent összefoglalását. Gyurits figyelemreméltó megállapítása: „Nyelvtanaink eddigelé nem igen különböztették meg a hangokat a betűktől, a mi által sok zavarnak elejét vehették volna." De találunk nála téves nézeteket is. Egyik ilyen téves felfogása később a pededológusok elveiben külön iskolát teremtett. A nép alsó osztályának — írta Gyurits — nincsen szüksége arra, hogy a helyesírás szabályait megtanulja, s tőle nem is követelhetünk egyebet, mint hogy gondolatait legalább a hangok után tudja leírni, mert a helyesírás egy kissé magasabb képzés eredménye. Felmerült ebben a korszakban a magyar helyesírás egyöntetűségének problémája is. 3

4 A korabeli folyóiratok hasábjain is állandó a panasz: nincs egyöntetűség helyesírásunkban. A másik panasz: az anyanyelvet oktatók kevés gondot fordítanak a helyesírásra. A Tanodai Lapok ban Haas Mihály „Adalékul a magyar helyesírás kérdéséhez" című cikkében feltárta a hibák 22