Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Perényi János: A konzultáció szerepe a nyelvtan tanítási gyakorlatainak előkészítésében

pusú óra felépítését tárgyalva,, a megfigyeltetést és a törvényszerűség elvonását a mássalhangzók részleges hasonulása —, a szók jelentése — és a tulajdonságjelző tanításával szemléltettem. A kísérő szemléltetésről tartott előadás szemléltető

1 anyaga a mássalhangzók időtartama, a tárgyas igeragozás, az egyszerű mondatok fajai szerkezetük szerint c. tanítási egységekből megfelelő részek bemutatása volt. A hallgatóknak is meg kellett szokniuk, hogy ia munkában a nyelvtan sajátos területeinek megfelelő legyen az eljárásuk. Ezért pl. a szemléltető szöveget a hangrend, a köznevek fajtái, az állítmány fajai c. egységekhez kellett kidolgozniuk egyik feladatként. A konzultációkon a megfigyeltetéssel és a törvényszerűség elvonásával nemcsak azért kellett részletesebben foglalkoznunk, mert ez az ;óra legfontosabb része, hanem azért is, mert ez a rész a legbonyolultabb. Benne együtt kell fennie a nyelvi ténv nyelvtani szempontú vizsgálatának, a gondolkodásra nevelésnek — az anyagban /adott lehetőségek felhasználásával —, a materialista nevelésnek: a nyelvi tényről gondolkodás lépéseit, a megfigyeltetés logikusan sorakozó mozzanatait, úgy, kell feljegyeznünk, hogy végül a törvényszerűség, a lényeg logikus rendben legyen a táblán. A hallgatók ezeket a módszertani előadásokon mind külön-külön kapják, a szemléltetésül bemutatott vázlatok, iíletve részletek a tárgyalt kérdésnek megfelelően „profilírozva" kerülnek a hallgatók elé. Az órából kiemelt részek a bemutatáskor valóban szinte önállósulnak az analízis jóvoltából, s abból a követelményből, hogy a'figyelmet a tárgyalt módszertani kérdés megoldására irányítsuk, szinte függetlenekké válnak. Igaz, a szintézist is elvégezzük magában az előadásban (én és ők), s ráadásul! elég könnyen — hiszen olyan egyszerű az egész. De amikor ők az én (akinek már egyedül kell megoldani a problémát), akkor már jóval nehezebben megy ez. Kissé bőbeszédűen kellett ezekkel* a vonatkozásokkal foglalkoznom, mert a tanításra készülés problémáit általában nagyonsommásan intézik el az útmutatók, pedig a kezdőknek (s talán nemcsak a kezdőknek) ezek igen nagy buktatók. Feltétlenül segítséget kell tehát adni a hallgatóknak a problémák feltárásával, rá kell őket ia helyes megoldásra vezetni, mert magukra hagyva ezt a bonyolultságot az óra legfontosabb mozzanatának formális fokozottá „előléptetésével" tudnák megszüntetni. Pl. a szótag tanításából a globális megfigyeltetéssel legfeljebb annyi ismeret születhetne meg, amennyit a szó egyszerű értelmezésével (szótag: a szó ragja, része) is adhatnánk. Még ha megfigyeltetjük, hogy a szótagnak nincs jelentése, akkor sem szereztek tanítványaink nyelvtani alapot a szóelválasztás gyakorlatá235;