Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Perényi János: A konzultáció szerepe a nyelvtan tanítási gyakorlatainak előkészítésében

talatiaik révén előrelátók, a súlyosabb következmény megelőzé­sére otthon tartják a gyereket. jAz iskolában csak találgathatják a lehetséges okokat: beteg, elutazott, valaki beteg lett otthon, valami baleset érte az úton, talán nerrK tanult mára. Kizárják a valószínűtlent: jó tanuló — nem kerüli lel az iskolát, szüleit tátták reggel — nem betegek stb. Ha rossz tanuló: másként ta­lálgatnak. Ki tudhatja a valódi okot, az igazat? — Aki utána­jár, megnézi, megbizonyosodik, jelen van, ismeri az eseménye­ket — s Pista esetében —, ha elmegy valaki hozzájuk vagy tő­lük eljön valaki (megírja, 'üzeni, telefonálja) s bejelenti, mi tör­tént; tehát aki nem hisz valamit hanem kikutatja s megismeri a valódi okot. (Mindjárt „adódott" alkalom a materialista neve­lésre is.) A kétféle tanulóról beszélgetve volt alkalom a köny­nyelmű, megalapozatlan következtetésről, mint az ismeretszer­zés akadályáról, azután a gyanúsításról (könnyeiímű következ­tetés)^ és tesetleg még a babonáról is beszélni. Ezzel az eljá­rással az oksági viszonyt kifejező első összetett mondat 'tar­tatai viszonyai is tisztázódtak volna, a második (az iskolai) mondat hallatára pedig a hiányérzetet találják természetesnek (mert a gondolkodó ember meg akarja ismerni az események rugóit: az okokat.). így már n,em lesz formális a két tagmondat sorrendjéből kikövetkeztetni a kétféle mondat meghatározását és nevét. < 6. Megálapítják az esemény lefolyásának az iskolában levőknek az utóbb megfelelő sorrend: megismert ok ad magyarázatot: következtető mondat magyarázó mondat 7. Csak a mondat tartalmi viszonyainak tisztázása, a lé­nyeg felismertetése után figyelteti meg újabb mondatokon a kötőszó szerepét, minőségét. Ekkor már az eddig felismertek gyakorlását is végzi. Ezt a hallgatót az alapos tudás és telijesen kialakult hiva­tástudata tette képessé a nyelv tény lényegének felismerésére, a rövid tanács pedig elég volt a tárgynak megfelelő módszer megtalálására. Egy másik, jó készüMségű, lelkiismeretes hallgatóval (B. J.) az ok- és célhatározó mondat tanítását részletesen beszél­tem meg, mert ismertem aggályosságát, mégsem tudott sza­badulni a formális megoldásoktól, s nehezen találta meg a megfelelő kérdéseket. Veíe részletesen megbeszéltük: 230;

Next

/
Oldalképek
Tartalom