Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Molnár József: Tapasztalatok a gyakorlóéves tanárjelöltek és a fiatal nevelők munkájáról

kívánságait összeegyeztetni az oktatásügy érdekeivel. Az áldozatvállalásra is nagyobb gonddal kell tehát nevelnünk a főiskolai ifjúságot. Felettes szerveink megállapítása szerint általában szeretik, hivatásuknak tekintik a nevelői pályát, és alig várták, hogy megkezdhessék pedagógusi munkájukat. Gyakorlóéveseink — és mostani hallgatóink is —- tudják, hogy a pedagógus hivatásszeretete elválaszthatatlan a szaktárgy szeretetétől. Akik szaktárgyukat szeretik, szeretik a nevelői pályát is. Hallgatóinkban tudatosítanunk kell, hogy a legigazibb öröm a jól végzett munka, a pedagógusnak naponta megújuló öröme a m|inden tekintetben jól sikerült óra. A főiskolai neveléssel meggyőződésükké kell érlelnünk, hogy nevelő munkájuk jó teljesítésével szocialista hazánk megteremtésének valóban egyik legfontosabb tényezője lesznek. Hogy gyakcrlóéveseink milyen lelkiismeretesen készültek munkájuk megkezdésére, a sok példa közül csak egyet ragadok ki. 1955. november 6"án Mátészalkán találkoztam Bíró Károly történelem-földrajz szakos szakérettségis volt hallgatónkkal, aki katonai leszerelés után Túrricsére indult gyakorlóévének megkezdésére. Beszélgetés közben érdeklődtem, milyen szakkönyveket visz magával, hogy tanítását eredményesebbé tegye. Erre fölnyitotta bőröndjét, amelyből a következő könyvek kerültek elő: Népi demokratikus országok és tőkés országok gazdasági földrajza (Vitvertől), Szemléltető rajzok a földrajz tanításához (Német—Udvarhelyi), Egyetemi tankönyv a földrajz tanításához, A magyar nép története I—-II. kötet (Pamlényi) főiskolás jegyzetei. Földrajz óráinak szemléletesebbé tétele végett magával vitte saját szép kőzetgyűjteményét is. Ugyanilyen lelkiismeretes gondosságot tapasztaltam Gergely Árpád orosz szakos (Aranyosapáti), Matuz RozáHia testnevelés szakos (Derecske) gyakorlóéveseinknél, és még sorolhatnánk a többieket is, akik mind ilyen jól felkészülve, a tanítás vágyától fűtve indultak a kis magyar falvakba munkájuk megkezdésére. Ez vcilt a véleménye az oktatási osztályok vezetőinek is az 1955-ben végzett gyakorlóéveseinkről. Mindez azt mutatja, hogy a főiskolai oktatói jó munkát végeztek: megszerettették a nevelői pályát, kialakították a hivatástudatot. Gyakorlóéveseink városokban, járási székhelyeken és nagyközségekben, tehát a sok tanerős iskolákban általában csak a szaktárgyukat tanítják. A három-négy tanerős kisiskolákban a szaktárgyukon kívül más tárgyakat — főként testnevelést, éneket és rajzot is — tanítanak. Bár az igazgatók a gyakorlóévesek tehermentesítésére inkább az idősebb, gyakorlott kartársaknak adják az óratöbbletet, néha rájuk is sor kerül/Természetesen a nem szaktárgyak tanítása jóval gyengébben sikerül, mint a szaktárgyaké. Nehezebb a helyzete a részben osztott és osztatlan iskolába került gyakorlóéveseknek. Osztatlan iskolába az eddigi gyakorlat 215;