Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szokodi József: A marxizmus—leninizmus főiskolai oktatása szemináriumának módezertanától

hallgatók közvetlen, aktív nevelésére hauználja fel. Erre az eddigieken kívül még több lehetőség is kínálkozik. A hallgatók számtalan feleletben elvi hibát követnek el. Sok szemináriumvezető azt teszi, hogy ő maga kijavítja a hibát. Az egyik szemináriumon egy hallgató azt mondta, hogy az 1929/ 33-as gazdasági válságnak sajátossága volt. hogy nem terjedt ki Németországra. A szemináriumvezető közbeszólt, hogy ,,ezzel én nem értek egyet" (!) Vagy mások azt teszik, hogy ha a hallgató feleletében hibát ejt, akkor megismételik a hibás részt, s hozzáteszik — „helyesen mondta ezt?" — mire valamelyik hallgató kijavítja, a vezető igenlő választ ad rá, s így a vita lehetőségét is elejti. A fenti példa is elég annak igazolására, hogy hogyan nem, de mutatja azt is, hogy hogyan lehet szenvedélyes vitát rendezni, hogyan lehet a bírálat és önbírálat szellemét fejleszteni. Mert amíg a hallgató téves megállapítását egyik oldalról bírálják, addig ő éppen ezért — ha meggyőződik álláspontja helytelenségéről — arra kényszerül, hogy beismerje tévedését", esetleg azt, hogy nem készült fel a szemináriumra. A hallgatók aktivizálása, vitaszellemének állandó fejlesztése, az anyag feldolgozása a nevelés szempontjából nélkülözhetetlen. Nem kis feladat annak az elérése, hogy pl. amíg a főkérdést valaki feleli, addig a többiek éberen figyeljenek, a feleletet nyomon kövessék. Szerintem ennek elérésére — bár nem egyedüli — hasznosítható módszer, ha a felelet elhangzása után, mielőtt a hozzászólások megkezdődnek, a hallgatók kérdéseket tesznek fel a felelőnek, melyekre ő jól vagy rosszul, kielégítő vagy nem kielégítő módon válaszol, s amihez a hallgatók megteszik — elsősorban a kérdező — észrevételeiket. A szemináriumi munka élénkítését, a vitaszellem fejlesztését sokszor akadályozza — nálunk különösen a lányok részéről, bár nem mindenkinél — a baráti légkör. Tapasztalatom, hogy ha valaki helytelen álláspontot képviselt, azt a barátnője nem cáfolta, sőt egyetértett vele. Azt kell elérni, hogy a hallgatók elvi szilárdsága, a tudományos igazság melletti kiállása töretlen legyen, még ha a legkedvesebb barátról van is szó. S itt éppen azzal tudtunk már eddig is eredményeket elérni, hogy alkalmaztuk a főkérdéssel kapcsolatos előbb említett módszert. Helyes, ha a vezető a kérdés lényegének összegezésével párhuzamosan kitér olyan dolgokra is (magatartás, példamutatás), amelyek a hallgatók közvetlen diákéletét érintik, s amely nem hatás nélküli különösen akkor, ha az ilyenre mindig gondot fordít egyes alkalmakkor. A hallgatók jobb szemináriumi munkára való ösztönzésében jelentős szerepe van a feleletek osztályozásának. A hallgatók pusztán jegyértékük növelése érdekében is — ami a bizonvít210;