Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szokodi József: A marxizmus—leninizmus főiskolai oktatása szemináriumának módezertanától

hogy az események dialektikus összefüggéseinek leglényegesebb vonásait, ill. a marxizmus — leninizmus alapvető eszméinek mondanivalóját feltárva és magyarázva, elindítsa a hallgatókat az önálló tanulás útján. Azon az úton, amelyen nekik maguknak kell megtalálniok és még alaposabban megérteniük azokat a törvényszerűségeket és széleskörű összefüggéseket, amelyeket az előadás a leglényegesebb elvi kérdések fejtegetésén keresztül előre vetített. így nem is lehet célunik, hogy az előadástól függetlenül más', vagy az előadásban egyáltalán nem érintett anyagot tárgyaljunk a szemináriumon. Megtehetnénk, de így a hallgatók oktatása hézagos és rendszertelen lenne. Miért? Azért, mert az előadáshoz kapcsolódó, illetőleg az előadás alapját képező kötelező irodalmat (természetesen az előadásnak nem lehet feladata ennek ellenére a kötelező irodalom teljes ismertetése) a hallgatók önállóan feldolgoznák ugyan, de szemináriumon nem bővítenénk az előadás anyagához kapcsolódva a hallgatók ismereteit hanem más kérdés tárgyalásába fognánk. A szeminárium szervesen kell, hogy kapcsolódjék az előadáshoz. És éppen azért, hogy az előadáson ismertetett marxi — lenini tanításokat a szemináriumon — a hallgatók egyéni tanulására alapozva — tartalmukban gazdagítsak, meggyőző erejüket növeljük a szeminárium tagjai felé. Fontos ez azért is, mert az előadásnak nem lehet feladata egyes tanítások olyan értelmű magyarázata, hogy azok alaposabb feldolgozására szemináriumon már ne lenne szükség. Fontos annál is inkább, mert az előadáson nem győződhetünk meg arról, hogy a hallgatók megértenek-e mindent helyes egyéni véleményt alakítanak-e ki az ott hallottakról, vagy bizonyos dolgokat máshogyan értelmeznek stb. Tehát ha a szemináriumot nem kapcsoljuk az előadás anyagához, esetleg elsiklunk olyan kérdések felett, amelyeknek elvi tisztázása a nevelés szempontjából múlhatatlanul szükséges volna. Ezzel szemben viszont más tárgyaik szemináriumai, gyakorlatai, általában eltérhetnek az előadásoktól és önálló tematikájuk is lehet (pl. irodalom, pedagógia stb.). A szeminárium céljának és feliadatának megvalósítására a szoros értelemben vett módszerek mellett vannak olyan lehetőségek, amelyek felhasználása igen fontos. Melyek ezek? Az első az, hogy a szemináriumvezetőnek módjában áll a legszorosabb, tartós — nemcsak formális tanár és diák, hanem eszmei — kapcsolatot megalapozni és egyre mélyíteni közte és hallgatói között. Ez képezi az alapját annak, hogy szakmai-politikai tekintélyét erősítse, s helyes nézeteivel a hallgatók politikai fejlődését közvetlenebbül is befolyásolja. A második, hogy mint oktató, állandó figyelemmel kísérheti hallgatóinak tanulmányi munkáját, politikai 200;