Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Hahn István: A történelmi szeminárium a főiskolán

-nagyobb gondot tanúsítania a szervezetben és a vezetésen. Gsak így lesz lehetséges, hogy éppen a szemináriumok nyílt vitájában, a tárgyszerű érvelés segítségével, ideológiailag és történelmileg verjük vissza a mélyben lappangó vagy nyiltan érvényesülni akaró, ellenséges vagy üsupán Itéves nézeteket. A tematika összeállításánál további szempont az, hogy a ^referátumok mennél szélesebbkörű, mennél isokoldalúbb problematikát öleljenek fel, vezessenek el a tudományos kutatás mennél több, különböző területére. Főként ;a magasabb évfolyamok szemináriumi dolgozatai irányuljanak az ilyen vagy ölyan szempontból problematikus, vitatható, különbözőképpen értékelhető (kérdésekre. c) A szemináriumi dolgozatok előkészítése. Ha a 'félévi szemináriumi tematika elkészült, az első szemináriumi órán a tanár rövid bevezetés után ^ismerteti és a hallgatókkal való megbeszélés alapján kiosztja a feldolgozandó referátumi témákat. Ha az előadástól független tematikát adunk ki (pl. a III. évben) több bevezető előadás is tartható. Az egyes referátumok mell.é korreferenseket is kijelölünk. Az előkészítés munkája a továbbiakban a következőképpen folyik. A hallgatónak megadjuk a témához tartozó forrásanyagot és irodalmat, kezdő fokon pontosabban, később egyre általánosabb formában. A munka következő szakasza a konzultáció, amely sa szemináriumi dolgozat előkészítésének elengedhetetlen feltétele. Ahhoz, hogy a dolgozat alapjául szolgáló sokrétű anyagból a hallgató eljusson a megfelelő következtetésekig és általánosításokig, a tanár útmutatása sokszor elengedhetetlen. Fontos az is, hogy főként az első szemináriumi munkák eredményesek legyenek. A siker fokozza a kedvet és érdeklődést a további munkához. Mindehhez a kiindulópontot a konzultáció adja, amely egyébként is megkönnyíti a tanítás, a hallgatókkal "való foglalkozás individualizáDását. A konzultáción kell a tanárnak megmutatnia a referáló hallgató előtt — Iha az magától nem eszmélt rá — a kérdés egész bonyolultságát, összetettségét. Sokszor ezzel az egyéni beszélgetéssel szoktatjuk le a hallgatóinkat a kérdések egysíkú, egyszerűsítő, „vulgarizáló" szemléletétől. Mennyi finom lárnvalat, a különböző mozzanatok milyen meggondolt mérlegelése kell ahhoz, hogy történelmi nagyságaink megrajzolásánál elkerüljünk minden oktalan modernizálást (túíizó magasztalás, vagy a túlzott követelmények irányában), vagy hogy pl. a legkorábbi kereszténységben, a "szegények és elnyomattak vallásában is megtalálják azokat a mozzanatokat, amelyek később az uralkodó osztályok ideológiájává tehették. ) i 190;