Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Hahn István: A történelmi szeminárium a főiskolán

kintetben a főiskolák és egyetem között nem volt lényeges különbség. A puszta számonkéréstől kezdve, egy-egy, az előadáson felmerült kérdés megvitatásán, vagy a kötelező irodalom megbeszélésen keresztüli a szemináriumok eljuthattak az ún. kiselőadások formájáig — mivel azonban a referátumok és kiselőadások is csupán az előadások anyagát ismételgették, tartalmukban egyaránt anyagkövetőek voltak. A viták is, kellő ténybeli ismeretek híján, elvont ideologízálásba fulladtak. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ezek a módszerek a maguk idejében bizonyos fokig hasznosak voltak, talán nélkülözhetetlenek is. Akkor a felsőoktatás fő feladata a gyenge előképzettséggel rendelkező nagyszámú hallgatóságnak megfelelő szakmai minimummal való ellátása volt — s az anyagkövető szeminárium ennek adekvát módszere. Amikor tehát a Központi Vezetőségnek az oktatással kapcsolatos határozata, s az OM ennek értelmében kiadott rencjfcletei értelmében a szemináriumi módszereket is gyökeres revíziónak vetettük alá, nem csupán új pedagógiai felismerés vezetett, hanem az a tény, hogy a felsőoktatás új feladatai új módszerek bevezetését is követelik meg. Mind emellett, fontosnak tartom annak nyomatékos meg állapítását, hogy az 1948—1953 között alkalmazott módszerekkel való szakítás semmiképpen nem jelentheti a régebbi módszerekhez való viszatérést, még azzal a fenntartásai sem, hogy a régihez hasonló módszerek gyökeresen eltérő eszmeipolitikai tartalomhoz kapcsolódjanak. Nem mondhatunk le azokról a tagadhatatlan értékekről, amelyeket a reform utáni szemináriumi rendszer jelentett. Nevezetesen nem térhetünk vissza a szemináriumok olyan formájához, amely kizárólag egyéni referátumokra alapozódnék a közösség rendszeres és széleskörű bevonása nélkül. És nem mondhatunk le arról az erőteljes politikai-ideológiai nevelésről', amelynek meggyőződésünk szerint a 'szeminárium az egyik legfontosabb színtere. És végül, — legalább is kezdeti fokon — nem mondhatunk le arról, hogy a szeminárium az egész csoport folyamatos tanulását és bizonyos mértékben ennek ellenőrzését is szolgálja. Az újtípusú szemináriumi foimák kialakításában alapvető útmutatást nyújt az OM 4. sz. Módszertani levele: ,.A szemináriumvezetés módszerei". A Módszertani levél meghatározza a felsőoktatási szeminárium célját is az önálló tudományos vizsgálódás és az alkotó munka módszereinek elsajátításában". Ezzel teljesen összhangban állapítja meg Csukás István „Irányelvek a pedagógiai főiskolák hároméves képzéséhez"

1 cím-I, programmatikus jellegű tanulmányában a főiskolák továbbfej178