Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)

pos felfogása és biztos alkalmazása nyelvtani ismereteket föltételez." Nagyon nagy szerepet szánt az állandó nyelvtani elemzéseknek is. Zsindely István „Protestáns Népiskolai Tanterv", Pápán 1859-ben megjelent munkájában elsősorban a Politikai Üjdonságck {1858. 38. sz.) hasábjain megjelent felhívásra kívánt választ adni. A problémát így fogalmazták meg: Szükséges-e a nyelvtani ismeret? Kell-e nyelvtant tanítani a népiskolában? ... Válasza: „A magyar nyelvtan a népiskolákban nem mint másodrangú tantárgy alkalrnaztassék, hanem rendszeresen taníttassék. Vigyáznunk kell arra is, hogy a gyakorlatiasság nevében ki ne lúgozzunk minden elméletet nyelvtankönyveinkből. Ahogyan ő mondja: „A gyakorlati irány nem azt teszi, hogy az elméletnek legkisebb színe se legyen rajta. Ily gyakorlat! hibás gyakorlat." A sárospataki főiskolában fennálló gimnázium számára készített 1862-es tanterv az előbb tárgyalt szempontok mellé felvetett egy nagyon fontos kérdést is. A tanterv szerint ui. „a nyelvnek nemcsak jelen állását, hanem fejlődésének történetét is meg kell ismertetni a növendékekkel". A korabeli pedagógusok nagy része és elsősorban azok, akik felelősséget éreztek népünk iránt, arra a kérdésre, hogy vajon kell-e egyáltalában magyar nyelvtant tanítani népiskoláinkban, habozás nélkül igennel válaszoltak. Legfeljebb azt a kikötést kockáztatták meg, hogy „lelket adjunk a száraz szabályokba, elemeztetvén a tanítványokkal." A helyes elemzés módszeréről is gondolkoztak, vitáztak és elmélkedtek pedagógusaink. Legnagyobb részük a nyelvtantanítás helyes módszere követelményeinek azt tartotta, hogy a nyelvtani szabályok és törvényszerűségek mindig példákból vonassanak le, a „tanítványok által találandók fel". A növendékeknek ugyanakkor jártasaknak kel! lenniük a levont szabály, illetőleg törvényszerűség szerinti példák szerkesztésében is. Nem az a jó tanulás, hogy a nyelvtankönyv szavait magolják be csak a tanulók. Sokan propagálták az ún. „gondolkodtató" tanmódot és elsősorban a mondattani alapon felfogott nyelvtantanításban. 1854-ben, a hódmezővásárhelyi algimnázium II. Tudósítványában megjelent „Észrevételek a gimnáziumi nyelvtanítás körül" c. tanulmány írója e tanmóddal kapcsolatosan megemlíti, hogy sajnos „ezen módszer irodalmunkban csaknem egészen esmeretlen marad, egyetlen kísérletét esmerem e részben Peez úr nyelvtanában, aki Wurmst után dolgozott." A szerző Peez Gyula „Gyakorlati magyar nyelvtan", Pesten 1849-ben megjelent nyelvtanára gondolt. A szerző által Í9 említett Wurmst, a népiskolák nyelvtantanításában Becker elveit alkalmazta. Peez nyelvtana előszavában kitért arra, miért írta meg gyakorlati jelleggel nyelvtanát: „Azon saj0 Az Bgrf Pedagógiai Fűísítola Évfcttnyve 17