Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. (Fejezetek a magyar nyelvtantanítás történetéből. 1849—1900)

logiával, nyelvtani elnevezésekkel, s egységesebb helyesírással megírt nyelvtankönyveket. Imre Sándor, Wargha János Magyar Nyelvtanának bírálata kapcsán külön is rámutatott, menynyire fontos feladata a magyar nyelvtankönyv írójának, hogy a tartalom és módszer szempontjából is korszerű könyvet adjon a magyar pedagógusok és a magyar tanulók kezébe. Szerinte a nyelvtankönyv tartalma „legyen alapos, való, s feleljen meg a tudomány jelen állásának" is. A módszer szempontjából követelmény: ,,miként felelnek meg a részletek a tárgy természete és a felfogó elme szempontjából a kellő rendnek.

1

1 Sokan, — nagyon helyesen — hibáztatták az eddigi magyar nyelvtani tankönyvek „gyakorlatiatlanságát". Ezért követelmény, hogy az „eddiginél nagyobb mérvű gondot fordítanának a gyakorlati oldalra is." 1

2 A gyakorlati módszer igénye elsősorban azért merült fel, mert a korabeli nyelvtankönyvekben sok volt a szabály és az erőszakosan elvont elméletieskedés. Mindent bele akartak györtiöszölni, a lehető legteljesebb részletezéssel a nyelvtankönyvbe. Mint jellemző példát idézem Árvái József pataki tanár, illetőleg tanfelügyelő népiskolai nyelvtanát, amelyben a szerző 50 oldalon keresztül tárgyalja az igékkel kapcsolatos nyelvtani tényeket. Felsorolja a fő- és mellékigéket, az alhangű és felhangu igéket. Egészen részletesen tárgyalja az éles hangú igék ragozását. Feltétlenül elrémítő hatással volt az is a tanulókra, hogy Arvai szertelen grammatizálásában a kötőszavakkal kapcsolatban a következő csoportokat kellett megtanulniuk: kapcsolók, ellenkötők, elválasztok, feltételezők, felfüggesztők, hasonlítók, helykötők, kérdők, következtetők, magyarázók, megengedők, nagyítók, okkötők, tagadók, tiltok, zárkö'tok.

1

3 Hunfalvy Pál mély bölcsességgel látta, hogy valóban „két dolog az: tudományoskodni valami körül, és tanítani valamit".

1

4 Gönczy Pál véleménye is az volt, hogy magyar nyelvtanaink száma igen nagy, de „mind tudós grammatikusokat akarván szerzőik képezni, egyik sem népiskolába való".

1

5 A gyakorlat szempontjait előtérbe helyező elemi nyelvtankönyv típusát szemlélhetjük Gyurite Antal ,,Elemi Magyar Nyelvtan" c. munkájában (Pest, 1859.). Hibeau rendszere nyomán (vö. Kleine theoretisch practische Grammatik cter Deutschen Sprache für Volks-Schulen. Leipzig, 1854.), „a szemléltetve — fejtegető modor" szerint dolgozta fel anyagát. Felfogása szerint „alap gyanánt" elegendő tanítani az elemi iskolákban „a nyelvtan és mondattan lényegesebb szabályait", s felesleges tanítani a szóképzést és a szóösszetételt, tehát a szótant teljes egészében. A tanítás menete: A mondatból indul ki: „A gyermek örömest tanul. — Hol van a mondatban az állítmány? — Tanul. Mi által 13