Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

galmi munkával, feladatokkal kapcsolatos bírálat és önbírálat, a vezetőségek időnkénti beszámolói (főleg a középiskolában, a DISZ szervezetben), bírálatai, a tagság bírálata és önbírálata ezekkel kapcsolatosan, — kitűnő iskolái a kritikai szellem építő fejlesztésének. Problematikus napjainkban még az elsődleges és teljes közösség bírálatának összefüggése, viszonya. Sok úttörőcsapatban az elsődleges közösségekben, az őrsi életben alig van bírálat és önbírálat. Ennek oka tapasztalataink szerint az, hogy az osztály aktívája, aktív magja, — ahol már ilyesmi kialakult, — viszonylag szűkkörű, eloszlik az osztályban, és az elsődleges közösségeket nem tudja eléggé mozgatni. Ezért passzívak sok helyütt az elsődleges közösségek. (Persze, ha az egész közösséget a passzivitás jellemzi, ez többnyire az elsődleges közösségekre is erősen rányomja bélyegét). — Hiányosság még az is, hogy sok helyütt a közösségek, — őrsök, rajok, — nem, vagy csak nagyritkán bírálják egymást; ia teljes közösségben is jobbára csak egyes tanulókat bírálnak, jóval ritkább eset, ha a teljes közösség a kisebb, elsődleges közösségeket is bírálja. Mindezek a jelenségek kétségkívül mai közösségi nevelésünk további teendőire mutatnak rá. E szempontból is hangsúlyozni kell a munkára nevelés fokozott jelentőségét: a munka, a feladatok adása a különböző közösségek számára kitűnő alkalmakat szolgáltat ,a kiterjedtebb közösségek közötti bírálószellemre is. A tanulók magatartásával kapcsolatos bírálat-önbírálat jelenlegi helyzetét abban foglalhatjuk össze, hogy bár sok esetben öntevékeny és helyes kritikai magatartással is találkozunk, az eredmények korántsem azt tükrözik, hogy tanulóközösségeinkben általában megfelelő jó bírálati szellem uralkodik. A bírálat többnyire nem elég rendszeres, sok helyütt a hagyományos szervezeti keretek nem alakultak ki még eléggé. Sok iskolánkat, úttörőcsapatunkat, DISZ szervezetünket bizonyos passzivitás jellemzi, elég gyakori a helytelen bírálat (árulkodás), vagy a bírálat hiánya (betyárbecsület), az önbírálat hiánya, vagy a formális önbírálat, melynek nincs elég súlya, nem követi a hibák kijavítása. Ha a hibák okait akarjuk feltárni vizsgálni kell azokat a feltételeket, amelyek a hibákat előidézik, amelvek elősegítik a hibák elburjánzását. Melyek a kritikai szellem fejlettségét befolyásoló körülmények? ' Kétségtelen, hogy a tanulók helyes kritikai érzékére nagy hatással van az otthoni környezet. Tapasztalatunk szerint az öntudatos munkás- és parasztszülők gyermekeinél inkább mutatkozik helyes bírálószellem, mint olyanoknál, akiknek otthoni 119