Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

elhatározzák, hogy egy hiba miatt hetekig kizárják pajtásukat a játékból, hosszabb ideig nem beszélnek vele, stb.) Ilyenkor kerülhet sor a pedagógus fékező szerepére: meg kell győzni a tanulókat arról, hogy a kritika, a büntetés túlszigorú volt, helytelen. — A közösség ilyen szigorúsága nem feltétlenül a közösség fejlettségének jele. Lehetséges, hogy meggondolatlanságból, kellő mérlegelés híjján, — tehát éppen fejletlenségből — ered a túl szigorú „bírálat", illetve büntetés. Nemcsak csínyek, közösségellenes magatartás esetében nyilvánul meg elég gyakran helyes kritika, hanem a tanulóközösség életének sok mozzanatában szerepel a kritikai szellem. Horton a tisztaságfelelősöket október elején választották. Ezek munkája azonban ellaposodott, tevékenységük csak az osztálytermekben lehulló nagyobb papír, szemét darabok összegyűjtésére szorítkozott. Ennek oka nagyrészt az volt, hogy a nevelők sem tulajdonítottak elég nagy jelentőséget a tisztaságfelelősök munkájára. November végén a községi Vöröskereszt révén az iskolába eljutott a „Tiszta ügy" c. film. A tanulók megnézték a filmet. A film hatása az V. fiúosztályban hamarosan meglátszott. P. L. és M. L. rendszeresen piszkos öltözetben, régi, sártól fehérlő cipőben, fésületlenül, piszkos kézzel jártak iskolába. A tisztaságfelelős az osztály előtt többször is figyelmeztette őket arra, hogy tisztálkodjanak, de eredménytelenül. Egy alkalommal a ffm vetítése után következő napon a tisztaságfelelős mosdófelszerelést hozott magával az iskolába. A tiszta vízzel telt mosdótál mellé azokat lerakta. Mindenki várta a fejleményeket. A feszült csendben a tisztaságfelelős azt mondta: P. L. és M. L. cipője már hetek óta sáros, kezük állandóan piszkos. Most én kitisztítom a cipőjüket, megmosom a kezüket. Tudom ha egyszer tiszták lesznek, később maguktól is fognak tisztálkodni". A két fiú kicsit elszégyelte magát, nem engedték, hogy a tisztaságfelelős tisztítsa ki a cipőjüket, hanem maguk tették meg azt. Másnap mindkét fiú tisztán jött az iskolába. Ugyanabban az iskolában a VI. fiúosztályban nehezen ment a vasgyűjtés. A rajparancsnok a faliújságon keresztül bírálta az osztályt: Csigát rajzolt, amely vasdarabot húz. Másnap öten jelentették, hogy már át is adták a gyűjtött vasat az átvevőnek. Nüha az osztályközösségek életének területéről sok ehhez hasonló példát lehetne felsorolni, még sem állíthatjuk azonban azt, hogy az ilyenféle esetek viszonylagos gyakorisága szükségszerűen azt bizonyítja, hogy iskoláinkban, úttörőcsapatainkban fejlett bírálószellem uralkodik. Az ehhez hasonló eseitek azért nem bizonyítják feltétlenül a kritikai szellem fejlettségét, mert nem rendszeresen fordulnák elő és többnyire csak egyes kirívó esetekre vonatkoznak. Sok esetben a tanulók őrsi gyűlésen úgy „bírálják" egymást, hogy: „Mit szólna az osztályfőnök, ha itt lenne?.. . ., vagy: Elmondom X. néninek, stb. (Mint ez pl. az egyik hatvani általános iskola V. osztályának őrsi gyűlésén történt, de az ilyenféle bírálat nem tartozik a ritkaságok közé.) A helyes bírálat feltétlenül konkrét és építő jellegű. Ezért fejlesztette pl, helyes irányban a tanulók bírálatát a gyöngyösi 116