Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása
tagai a munkának és milyen módon járult hozzá a közös eredményhez. Mert valamilyen mértékben mindenki megtette a magáét, hiszen senki sem maradt le, a feladatot mindenki megoldotta. Kitől vehetünk át olyan tapasztalatot, amely hasznos lesz és a legközelebbi rajzon még jobb lesz a közös eredmény? — Ilyen gondolatsor arra készteti a tanulókat, hogy osztályügyet, közösségi ügyet lássanak a munka értékelésében.'A következőkben Heves megyei iskolák gyakorlati tapasztalata alapján a feleletek bírálatára vonatkozóan az alábbiak kiemelését látjuk fontosnak: 1 0 A feleletek értékelésével és bírálatával csak akkor nevelünk valóban tervszerűen helyes bírálatra, ha következetesen járunk el. Lényeges, hogy a tanulók pontosan tudják a munka, jó felelet követelményeit, pontosan ismerjék a mértékeket. Van oly,an iskola is (pl. Dormánd), ahol következetesen úgy próbálják rávezetni a tanulókat az értékelés szempontjaira, hogy elmond a pedagógus egy leckét, ahogyan az az ötös követelményeinek megfelel; majd megbeszélik, hogyan lesz ebből a feleletből négyes, hármas, kettes, vagy elégtelen. Hasonlóan járt el a kartárs az írásbeli munkáknál is. Itt természetesen nem az a lényeg, hogy a tanár maga mintegy feleljen és elképzelt feleleteket bíráljon, hanem az, hogy a tanulók a gyakorlatban, a feleletek értékelésekor konkrétan lássák a követelményeket és e követelményekre pontosan felhívjuk figyelmüket. Ha a tanulókkal bíráltatjuk a feleleteket, fontos a tanár irányítása, az, hogy a lényeges pozitívumok és negatívumok kiemelése megtörténjék. Lehet egyszerűen azt a kérdést feltenni: mi, vagy mik voltak a felelet legfőbb, vagy fő hibái, mit tudott jól, stb. Ehhez azonban azt kell még hozzáfűzni, hogy ilyenféle kiemelő bírálatra csak olyan osztály lesz képes, amely már bizonyos mértékig gyakorlott a felelet megítélésében és jól ismeri a követelményeket. Az is előfordulhat, hogy a tanulók egy-egy szóval jegyezhetik a hibákat és szempontok szerint beszélik meg egyes felelet hibáit. A gyakorlatban sok pedagógus bizonyos fokozottságot is érvényesít a feleletek bírálatában. Pl. eleinte maga a tanár bírál, ehhez szólnak a tanulók. Később egyre kevesebb a tanár észrevétele és egyre több az, amit a növendékek tesznek hozzá. Következő fokozat, hogy a tanár megfigyelési szempontokat ad a feleléshez. Később a megfigyelési szempontok is elmaradhatnak, mert a tanulók önállóan is jól tudják a bírálat szempontjait. Az is előfordul, hogy kijelölt bíráló van, aki bírál és egyben kijavítja a hibákat. Mindezzel természetesen semmiképp sem mondhatjuk azt, hogy minden egyes feleletnek szükségszerűen a tanulók ilyen széleskörű bevonásával kell megbíráltatnia. » 8 Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve , o