Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

akkor nyilvánvaló az is, hogy az alsó tagozatú tanuló bíráló szelleme, kritikai képessége primitívebb, mint a serdülőkorúé. Ez azonban egyáltalán nem csodálatos jelenség, hanem azzal magyarázható, hogy a kisgyermek látóköre szűkebbkörű, ismeretei és tapasztalatai szegényebbek és épen ezért bírálóképessége is szükségszerűen fejletlen. A reakciós lélektan mindenképpen torzítva állítja be tehát a serdülőkorú kritikai szellem megnyilvánulásait. Azzal, hogy kiélezi a kritikai szellem fejlődését, a bírálat megjelenését kizárólag a serdülőkorra koncentrálja, arról tesz tanúságot, ho^y a kis gyermek kritikai megnyilvánulásait figyelmen kívül hagyja és ugyanakkor a nevelés, a bírálókészség fejlesztése és fejleszthetősége teljesen kívül esik a polgári lélektan látókörén. Mindez szorosan összefügg a polgári lélektan és pedológia fatalista 9 álláspontjával, azzal, hogy lényegében pesszimista módon ítéli meg a nevelhetőséget. Felszínes és tudománytalan az is, hogy a burzsoá munkák általában nem is keresnek magyarázatot a serdülőkori bíráló szellem élénkebb megnyilvánulásaira. Ez egyrészt tükrözi, hogy metafizikus szemléletükkel a lelki folyamatok egységes és összefüggő fejlődését figyelmen kívül hagyják, — másrészt arra is vall, hogy igyekeznek elterelni a figyelmet a serdülőkori kritikai szellem társadalmi meghatározottságáról. Ha ezeket a kérdéseket teljes mértékben felvetnék, és az okokat becsületesen nyomozni akarnák, abból elkerülhetetlenül nem csak a burzsoá nevelés, hanem egyben a burzsoá társadalom bírálatához kellene eljutniok. Ettől pedig óvakodnak a burzsoá szerzők. A serdülőkor viszonylag fejlettebb bírálókészsége természetesen nem jelenti azt, mintha a középiskolások, MTH-iskolások stb. teljesen fejlett és a felnőtt dolgozókéva! egyenlő értékű bírálóképességgel rendelkeznének. Igen tanulságos pl. a Pedagógiai Tudományos Intézetnek a középiskola I. osztályos tanulóinál végzett felmérő vizsgálata, amely az úttörő szervezet és a DISZ szervezet bíráló összehasonlítását, értékelését mutatja be a serdülők véleményei, bírálatai alapján. Arra a kérdésre pl. hogy: „Mi hiányzik a DISZ-ben, ami az Úttörőben kedves volt neked?" — a válaszok többsége az Üttörő szervezetet vonzóbbnak találta a DlSZ-nél, mert ez barátságosabb, játékosabb hagyományokat épített ki, gyakoribbak voltak ,a kirándulások, szervezettebb a mozgalom, stb. — Ugyanakkor viszont arra a kérdésre, hogy „Mi tenné számodra még rokonszenvesebbé a DISZ-t, a tanulók általában nem foglalnak állást a DISZ-szel szemben, csupán elmosódottan, valamiféle iobb ifjúsági szervezetet akarnának. A DISZ-re vonatkozó kérdésekből nem egyszer bizonyos közömbösség is megnyilvánul. Helyesen jegyezte meg azonban az egyik elemző tanár: 107