Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Kármán műve-e A fejveszteség? (Megjegyzések a XVIII. századi magyar stíluskutatás módszertani kérdéseihez)

hivatkozunk A fejveszteség olyan régi formájú felszólító módjaira, mint „mondhadsza", „haddsza" (177. lap.) Az Elektrában „De eredjsze jó asszony, kérjedsze meg Dianát" (III. 1.) A fejveszteség jelzőit Összességükben vizsgálván (csak a párbeszédekre gondolok), azt találjuk, hogy azok éppen úgy alapvető, egyszerű tulajdonságokat jelölnek és nem árnyalatokat, mint a XVI. század dialógusai. Ebben a tekintetben az első olvasásra szembetűnik a különbség a XVI. századi és a XVIII. századvégi próza között. Néhány példát soroljunk fel: „kietlen erdőben", „nagy rohanással", „kegyetlen' vadkan", „nagy gyorsasággal", (179. lap-.) — „Nagy sok vagyonnal", „Édes húgom", „keserű dolog" (173. lap.) „ily szép szűz" (176. 1.) „mely serény vitéz az" (177. lap.) Az Elektrában: „Veszett asszonyállat", „mely hatalmas király", „édes asszonyom", „királyi ruha", (I. 5.) „szép ajándék", „jó vitézséged", „kedves életed", „jó fiam", „nagy szeretettel", „nagy barátságot tartanak" (II. 1.). — Példáinkat mé.g szaporíthatnánk, de azt hiszem, hogy ennyi is elég. Jellegzetes és egyező sajátosság a mellékmondatnak előre tétele. Példa A fejveszteségböí: „Midőn találhatsz magadnak vigasztalást, egyedül éljél?" (171. lap.) Az Elektrában-. „Azért meddig ü megjön, csak addig le'szen az te életed, ha magadra nem gondolsz." (II. 4.) Vegyük ide még a következő szép megegyezést: „Mire keseregsz ígyen uram!" (171. 1.) „Én lelkem mire csüggedsz el, Mit kesergesz ennyire?" (XLII. zsoltár 3. v.) „Mondván: isten én kőszálam, Mire felejtesz így el?" (6. v. sz.) A legdöntőbb érv szerintem azonban a következő megegyezés (ami nemcsak az Elektrává], hanem pl. Az igaz papságnak tikörével, vagy Heltai prózájával is kimutatható): A fejveszteségben az egyes szereplők a mondókálukat erősen hangsúlyos szavakkal kezdik. Ezt a hangsúlyt az biztosítja, hogy a kezdő szó ige felszólító módban, vagy erősítő módosító szó, vagy iagadószó. A példákból talán több is kiderül: A fejveszteségbö\: ,,Mire keseregsz ígyen uram!", „Jól mondád! hagyján nyugodjon a halott...", „Bizony abba semmi nem kell,' jó Betétsi." „Hát ígyen lakozzál itt uram, magánosan mint remete?", „Nyilván látom szorgalmaztatásodban ió akaratodat" (171. lap.) „Ugyan igen is akarom." Repítsd bátor!" (173. lao.) ,,Mutasd haddsza mit hoztál nékem ellenségtől!" „Vitézül míveltél! „Im ez fegyverkötőn... ezen hozom a legnemesb zsákmányt" (174. 1.) „Mi ily vígassághoz bátor mely nagy veszély is!" „Hitemre, nem leszen az!" (175. lap.) „Ne legyen az szerető uram!" ,,Jer vitézlő bainok! Mondd hadsza, mi történt a hadban..." „Beszeld hadsza, miképpen vitézkedtetek" „Hagyjad most Hunya315,