Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Berencz János : Pedagógiai problémák Gárdonyi „Az én falum" című művében

hatjuk meg Gárdonyitól, hogy 1898-ban felvesse a kulákkérdést. Ez súlyos vulgarizálás lenne. De másfelől az is bizonyos, hogy Gárdonyi abban az időben már a parasztság rétegződését láthatta és. ábrázolhatta volna. Ez kétségkívül fogyatékossága. „Az én falum"-at összehasonlítva „A lámpás"-sal, végül ls megállapíthatjuk, hogy az éles társadalomkritika, az antiklerikális tendencia hiányzik „Az én falum"-ból. Viszont formai szempontból, a meleg líraiság, a sokszínűség, érzelmesség szempontjából „Az én falum" felülmúlja „A lámpás"-t. 1921-ben Zsigmond Ferenc (Irodalomtörténet 1921. év. 107. sz.) nyomatékosan hangsúlyozta, hogy „Az én falum" Mikszáth Kálmán müvének, „A jó palócok"-nak hatása alatt fogant. Mikszáth tárgyilagos, Gárdonyi alanyi; kívül-belül állítja elénk az alföldi magyart. Ez által emelkedik Gárdonyi a Mikszáth műve felé — Zsigmond Ferenc szerint. Legújabban Király István emelte ki, hogy Mikszáth jó palócai nélkül nem születtek volna meg „Gárdonyi -Géza „Az én falum"-jának csendes, szomorkás mosolyú elbeszélései." (Király István: Mikszáth Kálmán, Bp. 1952—53.) Kétségtelen, hogy Mikszáth művének sikere ösztönözhette Gárdonyit „Az én falum" megírására. Az is valószínű, hogy az ábrázolásmód líraisága terén sokat tanult Mikszáthtól. „Az én falum".elbeszéléseinek tárgya azonban Gárdonyi tanítói élményeiből fakad; tárgyi átvételről nem lehet szó. Későbbi műveiben a realista vonások eltűnnek; egyre inkább hanyatlik, a burzsoá közönség érzéseit, ízlését szolgálja ki; gyakran misztikumba fullad. Nem véletlen, hogy a klerikális irodalomtörténet éppen Gárdonyi későbbi, misztikum felé hajló írásait méltányolta: „A remeteségben Gárdonyi megtalálta a gyógyulást: megtalálta önmagát és megtalálta Istent" — írta róla Sik Sándor („Gárdonyi, Ady, Prohászka" c. művében.) Későbbi műveinek stílusában is — mint arra Vértesi Aranka rámutatott („Gárdonyi nyelvéről", Bp. 1910. 71—72. 1.) — szakít régebbi tömör, rövidmondatos stílusával és közeledik az általános irodalmi stílushoz. Gárdonyi jelentőségét, írói nagyságát, — a burzsoázia számára kedvező vonásokat emelve ki — a polgári esztétikusok általában eltúlozták. Eléggé elterjedt volt őt „Magyar Totsztoj"nak nevezni. (Ez a hasonlat először Csoór Gáspár cikkében kap nyomatékot, — „Uj Idők", 1911. 26. sz. — Majd Kéky Lajos is bizonyos tekintetben hasonlóságot talál Gárdonyi és Tolsztoj közt.) 80