Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Berencz János : Pedagógiai problémák Gárdonyi „Az én falum" című művében

mintha a fák árnyékában egy másik hunyorgó szemű óriási fekete szellem-macska lebegne el, ahogy a ragadozók szoktak: lomhán és nesztelenül." — Itt a szomorúság, a gyász érzése valami furcsa, nem •kellemes, de azért nem is félelmetes képben oldódik fel. Másutt is a halált, a gyászt nem tragikusan komor színekkel ábrázolja Gárdonyi, hanem fanyar, szomorkás hangulatban ringatja a jelenlévőket, akik nem közvetlen résztvevői az esetnek. A halál nem tragikus, megrendítő, hanem szomorú ugyan, de mégis alapjában véve természetes a Gárdonyi ábrázolásában. (Pl. Kevi Pál halála.) A gyász ábrázolásában, mint általában az egész elbeszéléskötetben, kerüli a disszonáns hangot. Alaphangja az összhang, a megbékélés, a megelégedettség. Ennek az alaphangnak köszönhette ,,Az én falum" elsősorban nagy sikerét, közönségnél és a burzsoá kritikusoknál egyaránt. A falust tanító üzent ebben a könyvben a városnak és minden olvasójának. Azt üzeni: szép a mi életünk, boldog, békességes. Nálunk a falun minden rendben van. Pap Irén ,,Az én falum apró tragédiái" c. tanulmányában (a Gárdonyi Társaság Értesítője, 1926. év) foglalkozik azzal, hogyan ábrázolta Gárdonyi e művében a falusi emberek bánatát: „Gárdonyi meglátja mindezt a szomorúságot, de nem csinál belőlük tragédiát.... A nyomukban nem marad nagy fájdalom, csak egy kicsit összeszorul a szívünk a mesélés alatt és egy egy szívből jövőt sóhajtunk utána! ....öröm és gyász váltják fel egymást. De még a gyász is megnyugtatóbb ott, — a .halál ott nem tragédia, csendes elmúlás, amibe belenyugszik az, aki elmegy, s csak annak fáj, aki itt maradt." — Ennek az ábrázolásmódnak a mű egész tendenciájával, társadalmi mondanivalójával való összefüggéseire nem tudott a burzsoá szerző magyarázatot találni. A falu szociális problémáiból, rétegezettségéből többet megláthatott' volna Gárdonyi a 90-es években, az agrárszocialista mozgalmak idején, ö „Az én falum"-ban a falu társadalmi problémáit kevéssé érinti, egységesnek mutatja be a parasztságot. A falunak alapjában véve idilli ábrázolás — mely, az egyes realista motívumok ellenére uralkodó — kétségkívül negatívuma, korlátja „Az én falum"-nak. Sőtér István egyetemi előadásaiban (Magyar Irodalomtörténet, 1849—1905. Bp. 1952—53. Jegyzet) rámutat arra, hogy a 90-es években a parasztság egységes harca a földbirtokosok ellen volt napirenden, nem pedig a parasztságon belüli osztályharc, a kulákkérdés. — Ez kétségkívül helytálló is. Nem kíván79