Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Berenczné, Saár Zsuzsa: A magyar rajzkultúra egri hagyományai

is látta, hogy az iskolák egyesítése milyen gazdasági, gyakorlati előnyökkel jár. A tanítóképzéssel kapcsolatban kiemelkedő az az elgondolása, hogy 4 évfolyamú, főiskolai jellegű tanítóképzést sürgetett. A tanítóképzés számos tantárgya között nagy jelentőséget tulajdonított a rajznak, mérésnek, építészetnek is. 2. Joó nézetei a művészetről, mesterségekről. Balkay Pálról, egri festőművészről, jóbarátjáról életrajzot írt. Ebben elfogulatlan műkritikai szellemről tesz tanúságot. (Az önéletrajz szövegét — érdemi méltatás nélkül — közölte Bayer -József „Irodalomtörténeti Közlemények" 1902. évf., 385—391. 1 ) Ebben az életrajzban olvashatjuk Balkay képeiről: „Eredeti művei ritkán sikerültek, bár az alakokat többnyire jó metszések és skizzekből rakta össze: perspektívája többnyire *h>bás, színezete éleinélküli..." „Az arcképeket jobban színezte, hanem nemigen volt szerencsés a találásban. Még egykori leeridett arájának, ki iránt ábrándos hajlammal viseltetett, arcképét sem lehet sikerültnek mondani: hiányzik rajta a fiatalság tüze s kellő színezete." Miről tanúskodik ez a rövid bírálat is? Arról, hogy észreveszi Joó János Balkay szemléletének, ábrázolásmódjának korlátait, hibáit, azt, hogy megsértette a perspektíva törvényeit, hogy színei nem fejezik ki a formák plaszticitását. A realista arcképfestés követelményeit csillantotta meg Joó János abban a korban, mikor festészetünk még jobbára az akadémizmus béklyóiban vonaglott. A „Héti Lapok" (1838.) célkitűzése az volt, hogy a művészeteket és mesterségeket fellendítse, a mesteremberek rajzi tűadását, szakmai ismereteit és egyúttal általános műveltségi színvonalát is emelje. A „Héti Lapok" előszavában Joó János meg is jelölte a célt: „eszköz legyen a honi műszorgalom és ipar ébresztésére." Érdekes, mert racionalista gondolkodására vall, ahogyan a mű tudományokat meghatározza: „Azon ismeretek összessége, melly segítségével az ész vezetése által (Kiem. tőlem B. S. Zs.) az emberi kéz ügyessége alkalmas eszközök segítségével a természetes durva anyagokból hasznos és gyönyört szülő műveket hoz létre. A munkássággal összekötött isméreteket mesterségeknek szoktuk nevezni." A mesterségek közül „talán legkitűnőbb" szerinte az asztalosság. Nem annyira a tárgyak sokasága, mint inkább a megmunkálás sokasága teszi változatossá. Kifejti, hogy az ízlés vát-