Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Berenczné, Saár Zsuzsa: A magyar rajzkultúra egri hagyományai

i926.) egy-két helyen tesz említést röviden Joó Jánosról Ugyanakkor, mikor Kornis hosszú oldalakon át méltatta a konzervatív arisztokraták — mint pl. gróf Dessewffy Arisztid kulturális „érdemeit" —, Joó János számára alig jut néhány sor. A Felszabadulás után Gerő László (Eger művészete, Bp. 1954.) főleg építészeti szempontból méltatja Joó Jánost. Szól az 1838-ban megjelent Héti Lapokról, és az 1847-ben megjelent Heti Lapról is, melyeket Joó János szerkesztett. (E rövid életű lapokról Lyka és Voit is megemlékezett). E folyóiratot értékelve, Gerő László megjegyzi: ,,a lap igen haladó és praktikus szellemű volt." (Sem Gerő László, sem a régebbi írók e folyóiratokkal nem foglalkoztak részletesebben.) Befejezésül ezt az értékelést olvashatjuk: „Egernek ez a hű, és számtalan haladó ötletet felvető fia megérdemli, hogy a város műemlékeinek tárgyalása során az ő munkássága is megemlíttessék." Ezzel legfőbb vonásaiban jeleztük is, mi az, amiről az eddig megjelent irodalomban Joó Jánossal kapcsolatban tudomást szerezhetünk. A következőkben azt igyekszünk kifejteni, hogy mi az, amiről az eddigi irodalom Joó Jánossal kapcsolatban hallgatott: 1. Joó János a népoktatásról, tanítóképzésről. Antiklerikális, beállítottsága. A népiskolákról szólva, mint vezérelvet állítja fel: „A kormány felügyeljen a Népiskolákra, nem pedig az egyház." (Joó János: Nézetek a magyar nemzet míveltségi és technikai kifejlése tárgyában. Buda, 1831.) „Célszerű népnevelési intézményeket, legalább hazánkban — csak biztos alap után kormány felügyelete mellett várhatunk." (I. m. 24. 1.) — A második vezérelv a különböző felekezeti népiskolák egyesítését követeli: „Nem káros tehát, de vétkes iskoláinknak vallások szerinti elkülönítése; vétkes, mert kisdedeinket elzárja, embertársaink gyűlölete oktattatik, káros pedig, mert megfosztatnak iskoláink azon állapottól, melyben alkalmasak lehetnének a népnevelés-, művelésnek célirányos közlésére s így az értelem kifejlődés és közjólét lehető előhaladása gátoltatik." (i. m. 29. 1.) De nem is lehet kívánni, hogy a helyiség kevés, szegény lakossága 2—3 iskolát is fenntartson, ezért „az elkülönözött iskolákat egyesíteni kell.'' (i. m. 30. 1.) Szinte bámulatraméltó éleslátással látta tehát Joö János, hogy a felekezei népiskolákban mennyire, a felekezeti izgatás, gyűlölet szítása történt, hogy valódi nemzeti kultúrát az állami népoktatásban lehet megvalósítani. Praktikus érzékkel azt 61