Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

egyetlen meghatározója, hanem nyelvtani rendszere is. Ezért kívánták sokan ,,a grammatika és szintaxis rendbeszedését". Ebben a korszakban is igen sok nyelvtankönyv jelent meg. Legnagyobb részük még terhelt a latin nyelv nyelvtanainak felépítését utánzó vonatkozásokban, mint pl. „Magyar Grammatika, különös tekintettel az orthographiára" Kassán, 1834-ben megjelent összeállítás, melynek felépítése a következő:' A Betűk, A Helyesírás, A Beszédrészek (articulus, név, névmás, ige, határozó, foglaló, utóijáró, közbevető). A szőkötés. Az úgynevezett „Kérdezősködő magyar nyelvmesterek", a kérdve kifejtő módszert követő „Magyar nyelvtudományok", a gyakorlati szempontokat és az iskola céljait szolgálni kívánó ,,Magyar nyelvtanító könyvek" mellett igény támadt rendszeresebb és összefoglalóbb jellegű magyar nyelvtan megírására is. Fogarassi János nyelvtanírói munkásságát kell elsősorban kiemelnünk. „Müveit magyar nyelvtan elemi része", Pesten, 1843ban megjelent munkájában igényesebb összefoglalást kívánt adni. Becker alapján nyelvtanában a logikai vonatkozások kerültek előtérbe, annak az elvnek a tiszteletben tartása nyomán, hogy „a gondolkodó szellem a nyelvben lesz tetté..., hogy a nyelvtolmácsa a gondolatnak..., hogy a nyelv az értelem mása..., hogy a nyelv, illetőleg a beszéd a belvilág ábrázolata". Dicsérendő nyelvtanában, hogy igyekezett „a magyar nyelvet az eddigi nyelvtanok idegen formáiból, az idegen nyelvek nyűgeiből kiszabadítani". Ugyanakkor a magyar nyelvtanírás eredményeit is számon tartja. Hiányossága azonban az, hogy ebben a munkájában is kísértette a hangszímbolika elvére épített elmélete. „A magyar nyelv methaphysicája, vagy a Betűknek Eredeti Jelentései a magyar nyelvre alkalmaztatva", Pesten, 1834-ben megjelent munkájában fejti ki tudományos színben azt az elvét, hogy az egyes hangoknak is külön jelentése van, így a v=viaskodás, 1 = lény, g=egyetem, d = lét, i = múlt, ő=a jövendő s így a világ=viaskodó lények egyeteme, az idő = a múlt, a lét és a jövendő összképzetével. Már 1833-ban egyik cikkében azt állította, hogy „azon hangzók, melyek gömbölyített szájjal ejtetnek ki, a többek közt gömbölyűséget, gömbölyű dolgokat jelentenek: kör, körül, körület, gomb, comb, domb, lomb, bog, bogyó, csomó, göcs és görcs." 11

0 Fogarassi tekintélye, széleskörű nyelvészeti munkássága — sajnos — alapot adott a dilettáns nyelvészeknek is arra, hogy a hangszimbolika elvére épített elmélet külön magyar iskoláját teremtsék meg. Czuczor G. mellett a dilettáns nyelvészkedők nagy száma is filozófiai elmélkedéseket eresztett meg a magyar hangzók önmagában is domináló jelenléseiről. Egyik ilyen természetű cikkből idézzük a következő cso52