Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

módszere is korszerűsítésre szorult. A nyelvtudomány fejlődése mögött elmaradt, s kérdezve-feleltető módszere sem volt alkalmas már az igényesebb nyelvtantanítás szempontjából. Az országgyűlési felterjesztésekben, a különféle bizottságok javaslataiban mind gyakrabban merült fel már az 1825—30-as években is a magyar nyelv tanításának problémájával kapcsolatban a megfelelő tankönyvek és a képzett tanítók ügye is, A magyar preparandiák felállítását és modernizálását célzó javaslatok a tanítóképzés ügyét tették eleven problémává: „Az egész hazára kiterjedő úgynevezett magyar preparandiák, vagyis tanítókat a magyar nyelv tanítására készítő intézetek állíttassanak fel." Hogy mennyire reális szükséglet követelte a korszerűbb tanítóképzést, bizonyítja a kortársak leírásában kapott kép a tanítók helyzetéről, tudásáról, képzettségéről. — A Felső Magyarországi Minerva 1832-es évfolyamában Mindszenthy Dániel „A nevelésről némelly észrevételek" című írásában olvashatjuk: „Közönséges • panasz, hogy honnunkban a nevelés tudománya meg bölcsőjében vagyon, jó nevelők pedig olly ritkák, mint a fehér varjú." A Társalkodó 1832-ben „Falusi tanítók hazánkban" címmel közöl igen részletes cikket. (381-383.) A falusi tanítók, vagy szokott nevükön mesterek általában szeretnek vándorolni. Nagy részük „a falu komikusának szerepét örömest játssza", kezdi M. J. jelzéssel illetett cikkíró tanulmányát. Az a kép, amit a következőkben rajzol, nagyon sötét, szinte vigasztalan. Lehet, hogy a cikkíró egyik egyéni tapasztalata áll az írás hitelessége mögött, így nehéz az általánosítás vonalán olyan tanulságokat levonni, hogy ez volt a típuskép, de az bizonyos, hogy sokhelyt ez volt a valóság. Sok igazság van ui. abban a megállapításban, hogy ezeknek a mestereknek nagy része a tanítóképzők hiányában ,,valamelly félreeső falusi iskolában magához hasonló mesternek tanítványa lévén, 3-5 év folyta alatt megfutja tanulási pályáját, mellyen nagy üggyel-bajjal olvasni, írni, s keveset számolni tanul, s 14—15 esztendős korában e mondott tudománnyal fölkészülve vagy említett tanítójánál, vagy sokkal alábbvalónál mint mesteri candidat-igaz címmel praeceptor beáll." Azután megkezdi vándorlását, s végül valamelyik falusi iskolában megmarad és tanít úgy, hogy „a pedagógiát nevéről sem ismeri." Nagyon tanulságos egyik falusi iskolában tett látogatásának leírása is: „Nemrég betérvén egyik falusi iskolába, mintegy 12 esztendős gyermeket felszólíték az olvasásra. Amint olvasni kezd, a mester közbeszól, hogy az ujjával mutassa, amit olvas. Nem sok kellett, mindjárt észrevettem, hogy gyakori ismétlés által csak az első lapot tanulta olvasni, mert mutatóujja egészen 3 35