Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

si gyakorlatát is mérlegre tette. Mi itt a magyar nyelv tanítá­sával kapcsolatos megjegyzéseit emeljük ki. Különösen érdekes számunkra kora sillabizáló módszere elleni kifakadása. Szerinte ezzel a móddal nagyobb az időtöltés, mint a belőle való haszon, mert nem célravezető, ha a gyermek így sillabizál: há- á- ha, te- a - ta, el - o- em - lom, hatalom, mert ez így hosszú és idő­töltés, hanem elég lesz így is: ha- ta- lom, hatalom." (Már Szö­nvi Nagy István (1695) megállapította, hogy „nagy hiábavaló­ság s kerengő útvesztés" az elmét „öszvevesztő syllabicálás." Pl. Pa ra di tsom ban: Pe á Pa; er á, ra Para: de, i, di: Paradi: tse, o, em, tsom: Paraditsom: be, a, en: Paraditsomban. Ez voll a véleménye Comeniusnak is: a szillabizálás: „elméket csigázó,, közönséges, sokáig tartó és unalmas." (Orbis Pictus: 1685. Elő­szó.) A másik ilyen természetű munka: „Tanítás Módja, mellyet követnek a Helvetica Confessiót tartó Dunán innen levő Super ­intendentia megyéjebeli Minden Oskolák", Pesten 1801-ben meg­jelent összeállítás. Általános elvei közül kiemelendő: az oskolá­ban is munkásságra kell a gyermeket szoktatni, értvén alatta az önállóan elkészített feladatok megkövetelését, mert az ilyen fel­adatok elkészítésében élesedik a gyermekek elméje. Különösen felhívta a figyelmet arra, hogy az iskolai tanításban és a magyar nyelvtan tanításában a memóriát is gyakorolni kell ugyan, de úgy, hogy az a judiciumnak hátramaradásával és kárával ne tör­ténjék. Kipellengérezte kora iskolájának hibás módszereit is. Az olvasás tanításával kapcsolatban. megemlítette, hogy ne nótára tanítsuk „a rossz szokás szerént" az olvasást, hanem célunk az legyen, hogy-a tanítványok „természeti hangon tudjanak olvasni, úgy, hogy hangjokkal is megmutassák, hogy értelemmel olvas­nak." A magyar tankönyvek ügye ezekben az évtizedekben azért volt nehéz probléma, mert jól szerkesztett, a tudomány állás­pontjával megegyező, korszerű iskolai nyelvkönyv nehezen szü­letett meg. A korabeli nyelvtankönyveknek legnagyobb hibája el­sősorban az, hogy minden módszertani ismeret nélkül, a didak­tikai és módszertani szempontokat tekintetbe sem véve készül­tek, pedig Johann Farkas: Ungarische Grammatik für Deutsche, Wien 1816-ban megjelent nyelvtan könyvének II. részében Már­ton József világosan megmagyarázta, hogy „fődolog a tanítás­ban ez a kettő: „1. hogy amit valaki tanít, azt jól tudja, még pedig úgy tudja, mint tudományt; 2. hogy a tanításban jó módot kövessen. Ha a Tanítóban ez a kettő megvan, úgy foganatos le­het a tanítása, különben nem." A korabeli nyelvtankönyvek egyik 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom