Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Balogh György: Heves megye népe az 1848—49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratában

mint százra szaporodnak — igényelnek, kirfíeríték pénztáramat annyira, hogy már kinszeritve valék pár száz forintokat kölcsön venni. Minél fogva kérem Kormánybiztos Urat azon körülmény­re figyelmeztetni; miszerint Egerben még sok szuronyos puskák lévén, azok részint a városházán, részint egyeseknél használat­lan hevernek, míg azok a mi kezeinkben legalább azon hasz­not hajtanák, hogy azokkal a szükséges puskákat a németektől megszerezhetnénk. Kormány Biztos Ur csekély véleményem sze­rint honunknak igen jó szolgálatot tenne, ha az egri városi ha­tóságot oda utasítaná, miszerint ez a található szuronyos pus­kákat és a szükséges töltéseket ideiglenes használatra a Győr megyei szabad csapatnak átengedné... 6 1). A gerillaharc alapját, támadó szellemét voltaképpen az ellen­ség iránti gyűlölet s a már kivívott jogok féltése jelentette, de közrejátszottak még más okok is, amelyek erősítően hatottak rá. A Heves megyei népi harcokra hatással volt, mégpedig feltétlen pozitív hatással, a hazaáruló nagybirtokosok javainak zárolása. Előremutató intézkedéseket láttak benne. Hozzájárult harcaik eredményességéhez — éppúgy, mint a hadseregnél — az a kö­rülmény, tudták: Kossuth a közelben tartózkodik. Buzdítólag ha­tott a Heves megyei népfelkelésre más megyebeli szabadcsapa­tok példája is, így a győrieké, akik Egerben jelentkeztek, hogy továbbra is harcolni akarnak az osztrákok ellen. A gerillák erőt merítettek a forradalom és szabadságharc már meglevő hagyományaiból: a nagyszombati önkéntesek har­cából, de legfőképpen saját éredményeikből, a cibakházi csatából és a poroszlói, gyöngyösi megmozdulásból. A nép mindenütt megmozdult, de legfőképpen ott, ahol lát­ták a hadsereg vezetésében is a támadó szellemet. Mikor álta­lános visszavonulás volt és csak egyedül a Perczel-hadsereg képviselte a támadást, nem volt véletlen az, hogy először az ő seregének működési területén alakult meg síkeresen működő szabadcsapat. A tavaszi hadjárat utáni időszakban a fegyveres harc mel­lett úgy állott ki a parasztság, hogy vonakodás nélkül tejesl­tette az újoncállítást. Az 1849-re kiállított létszámot nótaszóval indították útba a kecskeméti újonctáborba. Katonaállítással vá­laszolt a polgárság tehetősebb rétegének egy része is. Hart­mann Lipót ácsmester két katonát szerelt fel a saját költségén, mint ahogy azt a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyv is bizonyít­ja. „...Hartmann Lipót gyöngyösi áts mester.... ausztriai szüle­tésű lévén... azonban a hazának hű polgára lett, midőn a hon a szabadság és függetlenség harcát vívja, mellyben ő tettlegesen részt nem vehet, a hon és annak szeretete iránt őszinte vonzal­21 371

Next

/
Oldalképek
Tartalom