Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

tyák." Gedike módszerét hasznosnak mondja, de átmenetnek azt ajánlja, hogy eklektikus módon a régi módot és a saját módját együtt használják. Saját mód: „melly szerint először a Betűket esmértetjük meg a Gyermekkel, azután tanuljuk az egész szó olvasását." A sárospataki és a debreceni kezdeményezések legalább is elvükben hatással voltak a többi protestáns iskolák tanításmódjára is. Bethleni Hari Pál: ,,A szigethi h. h. vallás-tételt tartók íőoskolájának tanításbéli systemája", Kolozsvárott 1801-ben megjelent munkájában követelményként jelölte meg, hogy elsőben anyai nyelven ismerkedjenek meg a tanulók a tudományok íőbb vonásaival. A gyermekek könnyebben tanulnak, könnyebben válnak értelmes emberekké, ha anyai nyelvükön taníttatnak. A falusi és a kisebb mezővárosi iskolák az olvasás elemeit, a betűk ismeretét, a helyes és szép írást, a levél és nyugtatvány írását általában szorgalmazzák, de mélyebb nyelvi ismereteket nem nyújtanak. A pataki iskola 1813-ból való jegyzőkönyveiből mint jellemző adatot közlöm a következő tényt: „Tapasztaltatván, hogy a tanulóifjak közül sokan, kivált diktálás után igen hibásan írnának, meghatároztatott, hogy mind a nagyobb, mind: pedig a kisebb Tanulók a diktálás után való írásban jó móddal gyakoroltassanak, és írásaikra a Tanítók a legnagyobb szorgalmatossággal felvigyázzanak." 5

6 Ennek a hiányosságnak feltétlenül az a magyarázata, hogy nem volt a kisebb iskolákban megfelelő az írás, az olvasás, egyszóval a magyar ny^lv tanítása. A tanítók számára vagy egyáltalában nem adtak utasítást és módszertani eligazítást, vagy pedig ezek az utasítások nem a lényeges dolgot emelték ki, és legtöbbször felesleges és formalista utasításokkal operáltak. A különben korszerű „Az Ékes írásnak a Nemzeti Oskolákra alkalmaztatott Eleje", Budán, 1781-ben megjelent munka is ilyen aprólékos előírásokat tartalmaz: „A testnek helyes állásáról való szabások: 1. A test a fővel együtt se té, se tova ne dűljön, hanem tsak előre, de igen kevéssé hajoljon. 2. Az egész test az asztaltól egy tenyérnyire távozzon és a bal-karon feküdjön. 3. A szemek untalan a toll hegyére vigyázzanak. 4. Az újjak előre merőn álljanak stb., stb." Sajnos, alig volt rá mód, hogy a kor színvonalán álló és a gyakorlati szükségleteknek is megfelelő módszertani elvek alapján készült tan- és módszertani könyveket kapjanak a tanitók. Egészen kivételes hely illeti meg Simon Antal úttörő jellegű munkásságát, aki magyar viszonylatban valóban úttörője volt az írva-olvasás módszerének. „Igaz mester, a ki Tanítványait igen rövid idő alatt minden unalom nélkül egserre írni és olvasni 26