Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Parasztmozgalmak Heves és Külső-Szolnok megyében, a 19. század első felében

lasztása ellen. Ugyanakkor követelte Helmetzi Gábor nótárius hivatalából való elmozdítását is. A mezőtúri tanács felfedte az esetet a vármegyénél s beszámolt arról, hogy ez a „visszavonás és fejesség" már régóta tapasztalható hol egyik, hol másik tanácstaggal szemben. A tanács tehetetlennek érezte magát e „hatalmaskodni indult factio"-val szemben, amelynek akcióját „néplázításnak" minősítette. Ezért arra kérte a vármegyét, hogy az ügyet vizsgálja ki s a mozgalom vezetőit szigorú büntetésben részesítse. De még Mezőtúron sem a szegény-gazdag ellentétpár vonalán halmozódott fel a legnagyobb mennyiségű gyújtóanyag, hanem a földesúr-jobbágy közti ellentét robbantotta ki a leghevesebb izgalmakat. Az 1826—28. évi mozgalom közvetlen kirobbantó oka az volt, hogy a Kállay-család két évvel előtte allodizálta a maradványföldeket, a parasztoknak kimért 300 új telek pedig „vak székes, víz állásos, kopár" helyen adatott ki. Az a legelőrész, amelyet a földesúr a városnak hagyott, olyan silány volt, hogy azon jószágot nem tarthattak. Bezzeg, a legelőnek az a része, amelyet elvett a földesúr, — mintegy 15 ezer holdat! — sokkal alkalmasabbnak bizonyult a baromtartásra! Az 1825. évi szabályozás (reguláció) eredményeképen a marhatartás, a külterjes, rideg állattenyésztés, amely Mezőtúron a gazdálkodás fő ágát képezte, megc§Ökkent. Mióta a város a szabályozás során ilyen szerencsétlenül járt, „már nincs többé gúlyabeli marhája, ménese, ökör- és tehércsordája, — panaszkodtak a túriak, — mert a szűk, de különben is kopár pascuumon lehetetlen megélni a baromnak..., gabona is csak annyi terem, hogy némelyek jó ha újig megérik terméseikkel, sokan péflig abban is szükséget látnak." Az 1825. évi úrbéri szabályozás iratainak felsőbb helyekre történt felküldése óta a mezőtúri lakosok állandó nyugtalanságban éltek és felsőbb Ifelyeken is minduntalan kopogtattak. A város közönsége a helytartótanácsnál elpanaszolta úrbéres földjeinek elvételét, az úrbéri adózás beszedésében elkövetett viszaéléseket és küldöttjének, Kovács Jánosnak elfogatását. A városnak a Kállay-családhoz tartozó része folyamodó levelében azt kérte, hogy a földesúr által akadályozott bormérést engedjék meg neki, maradványföldjeiken s az azokon épített tanyáikon háborítatlanul megmaradhassanak s a borkilenced vételétől a jövőben tiltassék el az uraság. A Kállay-család szintén a helytartótanácshoz fordult s elpanaszolta a mezőtúri városi tanács „rendetlenségeit". A tanács ugyanis maga is szorgalmazta a szabályozás okozta sérelmek orvoslását. A helytartótanács 1827 június 19-én olyan 331,