Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Parasztmozgalmak Heves és Külső-Szolnok megyében, a 19. század első felében

Amíg tehát a telkes jobbágyok száma 1771 —1828 között csupán 1637-tel szaporodott megyénkben, addig a házas és hazatlan zsellérek száma összesen 16.655-tel, tehát pontosan tízszer volt nagyobb a zsellérek számának növekedése, mint a telkes jobbágyoké. A nincstelen zsellérségnek a munkapiacra való mind tömegesebb felvonulásával találkozunk. De a kínálkozó munkaalkalom egyáltalán nem állott arányban a munkaerejüket kínáló, exisztenciájukat vesztett nincstelenek nagy tömegével. A kivetett nincstelenek a gyarmati Magyarországon nagy többségükben nem tudtak elhelyezkedni, mint cselédek, vagy pénzes munkások. E kisajátított vagy a kegyetlen katonafogdosás, a katonaélet elől menekülő emberekből, — akik nem alkudtak meg a földesúri és Habsburg-reakcióval, — koldusok, csavargók, rablók, betyárok lettek. De a növekvő robot, a telkek megrablása, elvétele, a nagyarányú föld- és legelőrablások, az adók növelése a parasztság nyílt ellenállásában is kifejezésre jutott. A feudális földesúr gazdasága nemcsak a parasztok munkájának elsajátításán, hanem a paraszt felszerelésének használatán is nyugodott., Az árútermelés fejlődésével a parasztnak a törekvése oda irányult, hogy felhalmozzon és kibővítse gazdaságát.: így egyre inkább ellentmondásba került az árutermelő földesúrnak azzal a törekvésével, hogy a lehető legnagyobb mértékben elsajátítsa a paraszt többletmunkáját. A parasztság osztályharcának különböző formái (a robot hanyag végzése, robotmegtagadás, részleges ellenállás, nyílt felkelés) az elavult feudális termelőviszonyok megdöntésére irányultak, arra, hogy a- paraszti tulajdont szabad polgári tulajdonná, a parasztot pedig önálló termelővé tegyék. De ez a paraszti törekvés szembekerült a feudális úrral, a termelőeszközök^ illetve a föld tulajdonosával, továbbá az egész feudális felépítménnyel. Az eredeti tőkefelhalmozás újabb állomásait is nyomon kísérte Heves és Külső-Szolnok megyében a parasztok és nincstelenek forradalmi megmozdulása a 19. század első felében. A regulációkkal (szabályozások) kapcsolatos föld- és legelőrablások, az 1836. évi jobbágytörvények, — amelyekből a parasztok nem azt olvasták ki, ami bennük volt, hanem azt, amit szerettek volna, hogy bennük legyen, — a mezővárosokban pedig a földesúri jelölés (candidatio) miatt a bíróval és elöljárósággal kapcsolatos elégedetlenség okozták a legnagyobb izgalmakat. E parasztmozgalmak a feudális földtulajdon megszüntetéséért, a szabad kistulajdonért szálltak síkra. A forradalmi parasztmozgalmak a feudalizmusról a kapU talizmusra való áttérés időszakában objektív jelentőségüket te322,