Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Kármán műve-e A fejveszteség? (Megjegyzések a XVIII. századi magyar stíluskutatás módszertani kérdéseihez)

csepűben." (172. 1.) „Vakon festik a szerelmet, holott vak a hiúz a szerelemhez képest." (176. 1.) Kármán prózájának sajátossága a zenei hatásokra való törekvés. A hangok zenei értékét is felhasználja bizonyos hangulatoknak az érzékeltetésére. Ugyanilyen törekvést találunk A fejveszteségben is, különösen a bevezető részben. Pl. „Zeng a szívhasító síralomének, melyet a várkapu öblös boltjai kettőzve visszahangzanak. A trombita kesergő harsogása nyög... Megkondul a harang és rekedten kong a mohos toronybul alá." Magyarázat alig szükséges, legfeljebb arra figyelmeztessünk, milyen szépen idézi fel a harangszót a „megkondul" és a „kong" szavak használata, mely részben ismétlődésnek is felfogható, ugyanakkor mégis elkerüli az ismétléssel járó egyhangúságot, A Fanni hagyományaiban sok leíró vagy elmélkedő jellegű részt találunk, melyek rendkívül fínonían vannak megkomponálva, valóságos külön kis remekmüvek. A külön kis részek megszerkesztése A fejveszteségben is nagy műgonddal történik. A Kármán-kiadás bevezetésében a szerkesztésnek csak egyetlen elemét tettük behatóbb vizsgálat tárgyává, a témakezdést. A kisebb egységek nagy gonddal való megkomponálása azonban a Fanniban és A fejveszteségben nem jellemezhető csupán a témakezdés megegyező sajátságaival. Kármán mindkettőben egész sor miniatűr remekművet alkot: rövid, tömör, rendkívül kifejező, tartalmilag és formailag egyaránt remeknek mondható kisebb egységeket. A Fanniból nem szükséges külön példákat felhozni. A fejveszteségböl utaljunk mindjárt az első bekezdésre, amely a temetési jelenetet vezeti be és idézzünk emlékezetünkbe olyan részleteket, mint pl. Betétsi Gábor deák jellemzése (170. 1.), vagy Fruzinának a leírása (172. 1.). Kármán művészetére kimutathatóan hatást gyakorolt a protestáns irodalom nyelve és stílusa./ Nem XVIIí. századi elfajzott formájában, melyet Bessenyei csúfol ki A magyar nézd végén, hanem legjobb hagyományaiban, melyek a Károlyi-féle bibliafordításban és a S z e n c zi -M o 1 n á r Albert zsoltáraiban öröklődtek tovább. Ez a hatás erősíti írónk prózájának egyik alapvető sajátosságát, a mondatok ritmikus hullámoztatását. A Fanni LX. részében látjuk ennek nyomát: „Szárazak szemeim, mint a mező az aszály idején! Orcám sárga, mint az érett kalász. Érlelődöm én is a betakarításra. Lehullott testem, mint a megszedett szőlőtő. Közel van a lemetszés ideje." További példákat sorolhatnánk fel A windsori erdő bői. De ugyanígy az Énekek Éneke képanyagának a hatását érezzük A fejveszteség egyik legszebb részletében, Fruzina leírásában: „Szép 309,