Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

írtam, nem idegen nyelven, mellyet nem értenek. Sőt vajha már valaha felállíttatnának a mi nemzetünkben is a Magyar Oskolák, a melyekben a szükséges dolgokra magyar nyelven taníttatnának elsőben gyermekeink!, úgy!, sem idejeket, sem a Szülék költségeket haszontalanul el-nem vesztenék." Vádlóan jegyezte meg, hogy az iskolákban mindenütt és minden különbség nélkül a gyermekek „Celláriusra, Deák Rudimentára szoríttatnak, a mellyeknek paraszti állapotjokban soha semmi hasznát nem vehetik". A latin nyelvű tanítás visszaszorítása az 1790-es években már megindult. Elsősorban azzal érveltek a magyar tanítási nyelv védelmezői, hogy a latin nyelvű tanítás elzárja a magyar ifjúság legnagyobb részét a tudományok elől is. Ezért „elmulhatatlanul mindenek felett az kívántatik meg, hogy az oskolákban magyar nyelven taníttasson az ifjúság." 5

5 Vályi András „Beszéd a Nemzeti Nevelésről", Pesten, 1791 ben megjelent írásában központi problémává tette a magyar „tannyelv" kérdését. Nem tartotta célravezetőnek, hogy mindenkit deák nyelvre tanítanak, ,,s azon a Nyelven pedig, a mellyen beszéllnek a Gyermekek, többnyire tsak imádkozni, és a betűket leírni tanulták". Keserűen állapította meg, hogy a latin nyelvű oktatás az ország lakosságának nagyobbik részét zárja el a művelődés elől. Érdemes idéznünk sorait: „Legalsó része Hazánkban az Ország Tagjainak a Jobbágyság, a Tselédek, és a paraszti munkás Emberek. Ezek felől némellyek tsak úgy gondolkoznak, mintha ők nem is emberek volnának s semmi szükségek nem volna a taníttatásra, Elég, úgy szóll: ha külsőképen ép testtel bírnak, megtanulhattyák gyakorlások után a dolgozást, s több nekik annál nem kell". Amikor 1791-ben az 1790. évi országgyűlés XVI. t.-c. alapján a pesti egyetemen magyar tanszék létesül, s Vályit e tanszékbe beiktatják, „A magyar nyelv hathatósságáról" beszél hallgatóinak (v. ö. A magyar nyelv hathatósságáról mondott beszéd. Pest, 1791.) Kiemelte a nyelvművelés szükségességét: „az egyetemi tanítószék.... terjesztője lesz a nyelvművelés eszközeinek" is. Az 1792: VIII. t.-c. a magyar nyelv tanításáról és használatáról (de Studio et usu linguae Hungaricae), a magyar nyelvrendes tantárgy voltáról (studium ordinarium) intézkedett, de sem a pedagógusok, sem az ifjúság nem látta sok értelmét annak, hogy a magyar nyelv mint rendes tantárgy taníttassák. Néhány iskolának ebből a korból való jegyzőkönyve azt is feljegyezte, hogy az ifjúság nem is járt a magyar órákra. A tanárok is panaszkodtak, hogy a magyar nyelv tanításához nem voll 23