Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Kármán műve-e A fejveszteség? (Megjegyzések a XVIII. századi magyar stíluskutatás módszertani kérdéseihez)

1924-ben Szinnyei Ferenc, regény- és novella-irodalmunk kiváló kutatója, alapos vizsgálat tárgyává tette a kérdést és stílusérték alapján döntötte el, mely darabok tulajdoníthatók Kármánnak. (Kármán József és az Uránia Névtelenjei. Budapest, 1924.) Először is megállapította, mi a jellemző a Kn jelzésű darabokra. „Ha a Szeretet és házasság stílusát vizsgáljuk — írja —, legjellemzőbb sajátságát az aránylag rövid mondatoknak arányos beosztásában, a gondolatok művészi hullámzásában, vagyis az ún. numerusban ismerjük fel." Ezt a numerozítást fellelvén a Fanni hagyományaiban is, bizonyítottnak veszi itt is Kármán szerzőségét. Majd azt vizsgálja, „hogy vannak-e Kármánnak kedveit egyéni szavai és szólásai, melyek állandóan fel-felbukkannak írásaiban." így azután' lépésről-lépésre haladva dönti el ezen az alapon minden egyes darab szerzőségének kérdését. A végeredmény az, hogy az Uránia névtelenül megjelent darabjai közül minden jelentőset Kármán kétségtelenül bizonyos műVének mond. Szinnyei érvelése előtt Pintér Jenő is meghajolt és elfogadta, hogy „az Uránia, névtelenjei kifejezés törlendő irodalomtörténetírásunkból." (Magyar Irodalomtörténet, IV. 744. lap/Budapest, 1938.) Az utóbbi két esztendőben több jelentős írás foglalkozik Kármán Józseffel, (Waldapfel József: A magyar irodalom a felvilágosodás korában, Budapest, 1954., Gálos Rezső: Kármán József, Budapest, 1954., Tompa József: Irodalmi nyelvünk első archaizálásai. Magyar Nyelv, 1955. 1. szám). Gálos Rezső hos2szas fejtegetéseket szentel annak a kérdésnek, hogy vajon az Uránia egyik igen érdekes és jellegzetes darabja, A fej veszteség c. „hazai dramatizált történet" valóban Kármán műve-e. Arra az eredményre jut el, hogy ez különböző okokból még sem lehet a jeles stiliszta műve. Tompa József idézett cikkében ugyancsak foglalkozik A fejveszteséggel és bár nem veti el teljesen Kármán szerzőségének lehetőségét, úgy találja, hogy „a stílusvizsgálat... tanácstalanul marad", hiszen az említett novella stílusa merőben más archaizáló jellegénél fogva, mint a Fannié vagy A nemzet csinosodásáé. Végső következtetésként a következőket mondja ki: „...Nyelvi alapon A fejveszteséget éí* se több, se kevesebb valószínűséggel nem tudnám Kármán művéül bemutatni, mint a Szinnyei Ferenc előtti cikkírók más alapon tették." (i. h. 76. 1.) Nemcsak azért szólok a kérdéshez, hogy a vita eldöntéséhez hozzájáruljak, hanem azért, mivel igen fontos módszertani problémát látok a vitában: tart-e már ott XVIII. századi szépprózai stílusvizsgálatunk, hogy nyelvi alapon képes legyen egy névtelenül megjelent szöveg szerzőségének kérdését eldönteni, 296,