Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bakos József: Nyelv és iskola. Fejezetek a magyar tanítási nyelv, a magyar nyelvtantanítás és az iskolai nyelvművelés történetéből

nak „legelsőben vagyon béfolyások a nevelésbe", s azután így folytatta: „az Anyai és Dajkai oskolákból ki-lépő Gyermek közönségesen és nagyobbára a Falusi Oskolákba szokott küldet tetni. Ezekben ezer a fogyatkozás, minthogy kivált a Földműves Rendnek Gyermeke, majd semmire sem taníttatik benne, aminek valaha hasznát vehetné, egész oskolai öt s hat esztendős mártírságának egyéb foganattya nem lévén többire, hanem hogy felnevekedvén sem írni, sem olvasni, sem józanon gondolkodni nem tud." A gimnáziumok és kollégiumok nyelvi oktatásáról is beszélt Kozma Gergely, és hangot adott annak az óhajnak is, hogy ha „bennek a ki-holt Nyelvek mellett a mai virágzó tanult Nyelvek is taníttatnának, ha tanulói Eszköz-Nyelvül a Nemzeti vétettetnék fel s tétetnék közönségessé." 5

4 Ez az óhaj különben már régen felmerülj mert „a nyelv hathatósabbá tétele", „a magyar nyelvnek ékesgetése", „a magyar nyelv pallérozása." mellett leginkább a magyar tanítást nyelvnek a problémája került előtérbe. Decsy Sámuel már idézett munkájában sürgette a magyar tanítási nyelvet is, mivel szerinte semmi sem öregbíthetné jobban nemzeti nyelvünk dicsőségét, „mintha minden tudományt magyarul taníttatnának iskolákban is." Egészen a gyakorlati élet oldaláról láttatta a kérdést, amikor azt is feltárta, hogy „a tanításnak és a tanulásnak módját leginkább nehezíti a tudományoknak idegen nyelven való taníttatása." Az 1791:XVII. t.-c. intézkedett ugyan arról,, hogy a magyar nyelv rendkívüli tárgy legyen minden fő- és középiskolában, az 1792:VII. t.-c. pedig arról, hogy Magyarország iskoláiban a magyar nyelv rendes tárgy legyen, s így a magyar nyelvi tanszékek előadásait is kötelezővé tette, eredmény azonban mégsem mutatkozott, mert egyrészt a tanszékek nem: megfelelő embert kaptak, másrészt hiányoztak a szükséges és megfelelő tankönyvek is. A különböző iskolákban magyar nyelvet tanító pedagógusok leginkább maguk készítenek nyelvi, illetve nyelvtani összefoglalásokat. Mint típust idézhetem a magyar nyelvet Lőcsén tanító Dayka Gábor írását (kéziratban a sárospataki Kollégium könyvtárában), anyaga általában kevés, gyakorlati vonatkozása még kevesebb, de legalább nyújtott valamit lőcsei tanítványainak. Dayka a Magyar Kurir hasábjain tudósítást közölt arról az örömről, „mely egy buzgó hazafinak szívére árad, midőn anyanyelvének előmenetelét tapasztalja." A magyar nyelvi nevelés legnagyobb problémája lett a magyar nyelvű tankönyvek megírása, megjelentetése. Losontzi Tstván Hármas Kis Tükör c. munkájának Bevezetőjében elvet ís rögzített szerény óhajában: „Magyar Gyermekeknek magyarul 22