Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Horváth Tibor: Észrevételek a a fonéma problémájához

ban metafizikusán szemlélnénk a hangokat, ha azt gondolnánk, hogy a meghatározott anyagi tulajdonságokkal rendelkező hangoknak semmi közük sincs bizonyos fonémákhoz. Előfordul ugyanis, hogy két teljesen különböző fonémának helyzetétol függően, nagyon közelálló variánsai lehetnek, például a második hangsúlytalan helyzetben az fa] és [o] hangok egyaránt hasonló fiziológiai és akusztikai tulajdonságokkal rendelkező redukált hangok (э), ezekről mégis azt kell mondanunk, hogy ez a redukált hang ( э ) egyik esetben az [a], másikban pedig ~~ I az [o] fonéma variánsa, például а вагоноремонтный szóban a második hangsúlytalan helyzetben a redukált (a] és [ol hangok a kiejtésben egymáshoz nagyon közel álló ( э ) hangok. Ezt azzal magyarázhatjuk meg, amit már Scserba akadémikus is megállapított, hogy a nyelvi rendszer nagyon bonyolult, és benne egyáltalában nem figyelhetünk meg merev határvonalakat. Ezzel kapcsolatban maga Caher is helyesen állapítja meg, hogy: „...amíg a fonémák hangzásának változásai nem eredményezik a szavak különbségét, addig rejtett változással van dolgunk, amelyet a beszélők rendszerint észre sem vesznek. De az ilyen jelentéktelen és rejtett változások éles, gyökeres változásokat okozhatnak. Ez olyankor történik, amikor a fonéma árnyalata új fonémába nő át..." Ilyen rejtett változásokkal állunk szemben például a második hangsúlytalan helyzetben álló fal és fol hangok redukciójával kapcsolatban, valamint az foj hang redukciójával az első hangsúlytalan helyzetben, de itt már azt kell mondanunk, hogy a rejtett változás új fonémába, illetőleg eey másik fonéma variánsába nőtt át. Ezek alapján- állást foglalhatunk a hangok úgynevezett neutralizációíával kapcsolatban is. Egyes nyelvészek szerint ugyanis az orosz nyelvre annyira jellemző szóvégi zöngétlenedés esetén, például а род — рода szóban a zöngétlenné vált mássalhangzót az eredeti fonéma variánsának, jelen esetben a fd] fonéma változatának kell tekintenünk, mert ezt az etimológiai szempontok is megkövetelik. Véleményünk szerint ez helytelen, mert ez ismét a hang fiziológiai-akusztikai jegyelnek a funkcióiától való elszakítását jelentené. Nem hagyhatjuk figvelmen kívül a valóságot, hogy t. .i. а род szóban az utolsó hangzó hangzása ífl; és а род hangsor a „nemzetség" fogalmának nvelvi ábrázolására szolgál, attól függetlenül, hogy van egy azonos hangzású рот hangsor is, amely pedig a „száj" fogalmának nvelvi ábrázolására való. A fonémák és variánsok ilyen értelmezése lehetőséget ad arra is, hogy az orosz nyelv fi'] és [y] hangjainak sokat vita290