Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Horváth Tibor: Észrevételek a a fonéma problémájához

ségek, másfelől ezen fiziológiai tevékenységek felfogásáriak akusztikai fogalmai." 5 Amint ebből a meghatározásból is kitűnik, Baudouin de Couríenay a fonéma létezését csak a tudatban ismerte el. Még világosabban láthatjuk ezt a következő kijelentéséből: „A nyelv hangja, mint annak valóságos eleme a legtisztább fikció, tudósi kiagyalás, ami abból ered, hogy -a pillanatnyilag felbukkanót, az átmenetit összekeverték az állandóan létezővel, illetve ennek helyébe tették." 6 Baudouin-nek ezt az idealista nézetét átvette N. Trubeckoj,. a forradalom után külföldre emigrált orosz nyelvész is, aki elméletének alapjául Saussure-nek azt a tanítását teszi, hogy feltétlenül külön kell választani a nyelvet (langue) és a beszédet (parole). Ennek alapján azt tartja, hogy el kell választani egymástól a fonetikát, amely csak a hangok akusztikai-artikulációs sajátosságaival foglalkozik, és a fonológiát, amely a hangok funkcióját vizsgálja. Véleménye szerint a hangok funkciója a jelentésmegkülönböztetés. Trubeckoj a fonémákat így határozza meg: „Fonémáknak nevezzük azokat a fonológiai egységeket, amelyeket az adott nyelvben nem lehet egymást követő kisebb egységekre bontani, így a fonéma a nyelv legkisebb egysége." 7 Trubeckoj idealista felfogásának 8 számos követője akadt a nyugati nyelvészek között, akiknek a munkásságában közös az, hogy kivétel nélkül mindnyájan elszakítják a fonémákat a materiális anyagtól, azokat „immanens létezőknek" tekintik, amelyek a konkrét nyelvben csak „realizálódnak." Ezek a nyelvészek arra törekszenek, hogy a fonémákat „megszabadítsák" az olyan köteléktől, mint amilyen a materiális nyelvi anyag. A fonéma problémájának tisztázásában később elévülhetetlen érdemeket szerzett L. V. Scserba akadémikus, aki —• bár Baudouin tanításának folytatója —, mégis megtisztítja a fonéma fogalmát annak idealista értelmezésétől. Hangsúlyozza, hogy nem lehet elválasztani a fonémák fiziológiai-akusztikai sajátosságait a beszédben betöltött funkciójuktól. Meggyőződése az, hogy a hangok közvetlenül kapcsolatban vannak, vagy kapcsolatban lehetnek a gondolati tartalommal: „... az egyes hangoknak önálló ielentésük lehet (pl. a IcTnek elöljárói jelentés, [a]-nak kérdőszói jelentés, az [;i]-nek multidő jelentése, a [rnl-nek igei egyes- és többesszám 3. személyi jelentése stb.") 9 Ez az elgondolása tükröződik a fonéma meghatározásában is: „Fonémának nevezzük az adott nyelv olyan legrövidebb általános fonetikai fogalmát, amely asszociálódni tud a gondolati fogalom283